Õrizkedjünk a lelki molytól, őrizkedjünk, amíg lehet. Míg szét nem rágja e maradék életet. Hintsük be magunk lelki naftalinnal - kevés reménnyel, sok-sok kínnal, nagy búbánattal, kis örömmel.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember ragadjon meg minden örömet és kielégülést, amit az életből ki tud préselni, mielőtt a kikerülhetetlen végső gyötrelem bekövetkezik. A halandó testet ki kell használni, ki kell facsarni az utolsó cseppig, amíg nem késő.
2. Csak az életünket próbáljuk élni, élni egymással, élni saját magunkkal. Elfogadni a boldogságot, mikor jut belőle, elviselni a bánatot, mikor ránk telepedik. Fredrik Backman
3. Ugyanakkora szükségünk van arra, hogy az életünknek értelme legyen, mint arra, hogy legyen miből élnünk. (...) Nem szabad félvállról venni a lélek bajait. Raphaëlle Giordano
4. Élni annyi, mint másokat felélni. Valamennyien egymást faljuk. Ha nagy néha megcsillan valahol egy kevéske jóság lehetősége, ne tagadjuk meg magunktól. Erőt ad a nehéz időkre. Erich Maria Remarque
5. Megőrizni az ifjúságunkat nem élettanilag nehéz, hanem lelkileg. Mert elromlunk. Alkalmazkodunk a hitványhoz, a méltatlanhoz. Magunkba szívjuk a világ és a történelem minden szennyét, és elkoszolódunk. Müller Péter
6. Ne fenyegess senkit, ne halaszd munkádat, Vess meg kevélyeket, viseljed sorsodat. Istenes életet élj, s készûlj halálhoz, Így, s nem másképp juthatsz igaz boldogsághoz. Orczy Lőrinc
7. Minden szenvedésben van valami lealacsonyító. Ne hagyjuk, hogy ürességbe sodródjunk. Igyekezzünk legyőzni és "kitölteni". Ne vesztegessük az időt! Albert Camus
8. Naponként árvább egy reménynyel, S egy csalódással gazdagabb, Szivünkből ekként fogy az élet, Cseppenként igy fogy, igy apad. Szendrey Júlia
9. Õrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Antoine de Saint-Exupéry
10. Vágyainknak határt szabni, kívánságainkat féken tartani, indulatainkat megzabolázni, folyton rágondolva, hogy az egyes ember az összes kívánatos dolgoknak csak végtelenül kis részét érheti el, holott sok baj szükségszerûen mindenkit elér (...) - olyan életszabály ez, melyet ha nem követünk, nincs oly gazdagság és hatalom, mely megakadályozhatná, hogy nyomorúságosnak ne érezzük magunkat. Arthur Schopenhauer