Ugrás a tartalomra
Rohadtul nem komfortos átlépni a korlátainkat, olyan, mintha az ember lábai alól kifutna a talaj. Megszûnik a stabilitás, megkérdőjeleződik sok, biztosnak hitt alapköve az életünknek. A semmiben lebegünk. Az egyetlen dolog, amit tehetünk az az, hogy megtanulnunk önmagunkba kapaszkodni. Elfogadjuk, hogy most ez egy nehéz helyzet, elfogadjuk, hogy szenvedünk. Nem söpörjük a szőnyeg alá. Piszkosul fáj, de a szívünk mélyén már sejtjük, sőt, tudjuk, hogy ezek az instabil momentumok fognak minket eljuttatni a következő szinthez. Hiszen nincs fent lent nélkül.
Kapcsolódó idézetek
-
Amikor a szívem vezet, és a lufiba kapaszkodom, érzem, ahogy felülemelkedem a problémáimon, és az addigi küzdelmeim hirtelen megszûnnek. Azt értem ezalatt, hogy amikor ragaszkodunk egy olyan korlátunkhoz, ami ismerős és "biztonságos", akkor tudatosságunk szintje nem emelkedik, hanem marad azon a szinten, amin mindig is mûködött. Amikor elengedjük a korábbi gátló hiedelmeinket, talán azzal, hogy megteszünk egy lépést, ami félelmetesnek tûnt korábban, valójában egy teljesen új dimenzióba lépünk be, ahol felülemelkedünk a régi küzdelmeinken, és teljesen új lehetőségeket teremtünk magunknak. Ha többé nem hisszük el az elménk hazugságait arról, hogy mire vagyunk képesek és mire nem, mi az, ami lehetséges és mi az, ami nem, akkor megszabadulhatunk a régi hiedelmeinktől és lehetőséget adunk arra, hogy a lufink magától emelkedjen el a talajtól, amin két lábbal állunk.
Kyle Cease
-
Fénysebességgel száguldunk át az életen, és nem érezzük a fájdalmat, amelyet a testünk/lelkünk érez. (...) Cserbenhagynak, kihúzzák lábunk alól a talajt, saját mércénknek sem tudunk megfelelni, s míg egész életünkben küzdünk ezekkel a nehéz érzelmekkel, a velük járó sebezhetőségről nem veszünk tudomást.
Daniel Gottlieb
-
Nem számít, hol élünk, nem számít, kik vagyunk - korlátok vesznek körül. Némelyik valódi, némelyiket csak odaképzeljük. Sokan közülünk önként elfogadják ezeket a korlátokat. Mások egyenesen kénytelenek így tenni. De olyanok is akadnak, akik úgy érzik: muszáj kitörniük, még akkor is, ha az, ami a korlátok túloldalán várja őket, egyszerre ijesztő és ismeretlen.
-
Nem baj, ha fáj. Fájjon csak. Szakadjon ki a szíved, érezd, ahogy darabokra tépik, de ne merülj el benne. Tudd, hogy mikor kell nemet mondani az önmarcangolásnak és felállni: tovább menni, mert mások várnak. Szükségük van rád, és nem állhatsz meg. Érezned kell, ha fáj, át kell élned, de tudnod kell, hogy hol van a határ. Hogy mikor kell felállnod és magasról tenned a körülményekre. Menj és higgy, mert akinek hite van, mindene van. Rakd mellé a szíved, higgy magadban, és ha ezt mások is megteszik érted, mert szeretnek, nem lesz lehetetlen.
Oravecz Nóra
-
Eljön az a pillanat, amikor meg kell állnunk, mert ráébredünk, hogy többé nem a saját energiánk visz előre bennünket, hanem valami tehetetlenségi erő sodrásába kerültünk. Mint egy lejtőn.
-
Álmodozunk, és szédülünk. Úgy érünk földet, hogy igazán el sem hisszük, hogy valaha lebegtünk. A fogadalmakat szétrágja a rozsda. Mégis újra kezdjük. Szívdobbanást érlelünk, kérés nélkül osztogatjuk. Elesünk. Egyedül legvégül mindig elesünk. Átlényegülünk. És valami ismeretlen oknál fogva, hiszünk. Nem bevallottan, de hiszünk.
Albert Tímea
-
Célokat tûzünk ki magunk elé, mert azok a kontroll érzetét keltik. De ez csak illúzió, mert néha megremeg a föld, és el kell fogadnunk azt, ahová kerülünk, akár szilárd a talaj, akár nem.
-
Nehéz dolog bizonytalanságokkal együtt élni. Vannak, akik bármi bizonyosságot elfogadnak, még ha az alaptalan is, csak szabaduljanak a korlátaink felismerése miatti bizonytalanságtól.
Carlo Rovelli
-
Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk.
Antoine de Saint-Exupéry
-
Haladni akarsz az életedben, de sokszor egyik lábad a féken van. Ahhoz, hogy szabad lehess, meg kell tanulnod elengedni. Elengedni a sérüléseket. Elengedni a félelmet. Nem táplálni tovább a régi fájdalmakat. Az az energia, amivel a múltadba kapaszkodsz, visszatart az új élettől. Mi az, amit ma elengednél?