Sajgó szegény szív! ím hogy cserbehagy Erőködő, vergődő emberagy! A végtelen világ, az egyetem Hallgat közömbösen, részvéttelen.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberi szív ingatag. Nincs olyan, hogy örökké. A szerelem gyûlöletbe fordul, a szenvedély közönnyé hidegül, a csalódottságból hála lesz, a neheztelés megértéssé szelídül.
2. Az ember végtelen önzésébe minden céljához vezető utat lerövidítene, minden kanyart levágna... nem veszi észre, hogy miközben szorgalmasan észszerûsít, világokat tagad meg, maga is egyre tehetetlenebbé válik.
3. Bántott a világ... Szíved rejtekén sebzetten hallgatsz, s most töviseivel mélyen lelkedbe váj az értetlen csend. De magányod lassan a végtelenbe foszlik... Láthatatlan karok ezrei ölelnek s felépül benned újra a Rend. Simon András
4. A szerelem, tudjuk, szerencsétlen, vak lény, akinek ráadásul se hallása, se szava, s csak találgatások, sejtések, a beteg idegek irányítják. Szánalom nézni, hogyan tapogatózik, tévelyeg, botladozik, hogyan keres valami támaszt, ami bizalmatlan ügyetlenségében megsegíthetné. Alphonse Daudet
5. Reménytelenül szeretni! Epedni egy lényért, ki egy tekintetre sem méltatja az őrült sze­relmest, sőt tán gyönyörködne vonagló szíve fáj­dalmain! És én mégis szeretek. Rudnyánszky Gyula
6. Ah, vége, vége! Vagy ki tudja? Diák marad az ember, amig él. Leczkéjét a sirig tanulja, Nehezebbet folyvást a réginél. Reviczky Gyula
7. Az emberi szív képtelen csak szenvedni, mint ahogy képtelen csak örülni, olyan ember, aki folyton kacagna, éppúgy nincs, mint ahogy nincs olyan, aki folyton tudna zokogni.
8. Ó, mily üresen kong a tudomány, ha az ember szenvedélytől túlfûtött fejjel, kétségbeesetten döngeti az ajtaját! Victor Hugo
9. Az eszem azt súgja, mit súgja, őrjöngve követeli: - Menekülj, mert pórul jársz megint! De a szívem! A szívem, az hajthatatlan.
10. Az ember végtelenül ingadozó. Éppúgy elvesztheti irányát, mint a hajó. Horgonya a lelkiismeret. S mily rettenetes. A lelkiismeret is elalhat. Victor Hugo