Senki sem köteles kimenteni az embertársát egy égő házból. Ez abban a pillanatban már nem igaz, hogyha az illető szülő, és a saját gyereke van odabenn az égő épületben. Ebben az esetben nemcsak érthető volna, ha az illető berohanna az épületbe, de ezt is várná tőle mindenki.

Kapcsolódó idézetek

1. Senki se tud felkészíteni arra, mi történik, ha gyereked születik. Amikor a karodban tartod a babát, és tudod, mostantól ez a kötelességed. Senki se tud felkészíteni a szeretetre és a félelemre. Senki sem tud felkészíteni a szeretetre, amit a szeretteid éreznek iránta. És semmi sem tud felkészíteni a gyermektelen barátok közönyére.
2. Semmi szükség rá, hogy megfélemlítéssel bírjuk rá a gyerekeket, hogy jók legyenek, a jóságra a szülőknek kell rávezetniük őket, mert szülőnek lenni azt jelenti, hogy nem hagyhatjuk cserben őket. Isten túlságosan megfoghatatlan a gyermeki értelem számára; a szülőké a felelősség, hogy olyan emberekké váljanak, akiket a gyermekeik mindenekfölött szeretnek és értékelnek.
3. Nem a gyermek feladata, hogy megvédje az anyját. Az anya feladata, hogy megvédje a gyerekét.
4. A gyereknek nem kell a szülőért felelősséget vállalnia. Nem a nyúl viszi a puskát. A gyereknek épp elég az, ha békében elfogadja, amit kapott, és abból kihozza a számára legjobbat. Soma
5. Búvóhelyet keres az ember, és megtalálja önmagát, szétnéz, mint tûz mellől az ősember, elég-e ez? Nem kell kerítés, nem kell biztonsági zár, riasztó sem kell, nem kellenek őrök, emberi és gépi szemek, emberi és gépi falak, nem kell a másik félelme, nem kell a másik irigysége, hogy saját magunktól önmagunkig eljussunk. Vörös István
6. A szülő nem lehet önző, a szülő nem kötheti meg a gyerekét, ha a gyerek szállni akar. Fehér Klára
7. Nem vagyunk felelősek azért, hogy mások éheznek. Azért sem, hogy fáznak. Ha mi éheznénk vagy mi fáznánk, értünk sem vállalná senki a felelősséget, nem számíthatnánk rá, hogy segítenek rajtunk. Szilvási Lajos
8. Ha az embernek gyereke van, hát még ha egyetlen, először is úgy igyekszik nevelni, hogy tökéletes biztonságban érezze az otthonát. Ezután következik, amikor az ember arra tanítja, hogy ebben a nagyon bonyolult világban is megtalálja a biztonságát. De nem úgy, hogy az ember mindentől óvja, és megtiltja neki, hogy kilépjen a világba. Hanem azzal, hogy hagyja, hadd menjen bátran, tanuljon megállni a saját lábán abban a tudatban, hogy ott van mögötte az otthon biztonsága, ahová mindig visszavonulhat, ha úgy adódik.
9. Az elfogadás nem azonos azzal, hogy mindent eltûrünk, hanem mélyreható megértése annak, hogy szülőként nincs szükség sem gyermeked, sem saját érzelmeid, gondolataid, cselekedeteid véleményezésére. Eline Snel
10. Nekem, szülőként nem annyira az a szerepem, hogy felkapcsoljam a gyermekeimnek a lámpát, hanem inkább az, hogy hagyjam őket a sötétben szaladgálni (felfedezni), miközben gondoskodom a falakról is, hogy ne futhassanak túl messzire, és bizonyossá teszem a számukra: amikor falba ütköznek és elesnek, én ott leszek, és felsegítem őket. Egy kétéves gyermek ugyanis arra vágyik, hogy szabadon fedezhesse fel a világot, de ezzel egyidejûleg valaki magához is ölelje (de persze ugyanerre vágyik a tinédzser, a felnőtt... valójában mind erre vágyunk). Beau Lotto