Sohasem szabad a megváltoztathatatlanon tépelődni. Ami elmúlt, elmúlt, kész-passz, azon már úgysem lehet változtatni, akármennyit gyötrődik is rajta az ember. Persze, az más dolog, ha olyan eseményekről van szó, amelyekből okulni lehet, hogy mondjuk ugyanazt a hibát ne kövesse el még egyszer, az más! Akkor érdemes, sőt kell is foglalkozni vele. A céltalan önemésztésnek azonban nemcsak hogy nincs értelme, de egyenesen romboló hatása van.

Kapcsolódó idézetek

1. Ami volt, elmúlt. Nem tudunk változtatni rajta. Ha tehetünk valamit, hogy helyrehozzuk a dolgokat, akkor tegyük meg most azonnal. Ha nincs mit tenni, akkor fogadjuk el, és tanuljunk belőle, vagy tépelődjünk és morfondírozzunk még tovább saját magunkon, ahelyett, hogy azzal a személlyel foglalkoznánk, aki miatt bûntudatot érzünk. Ezek a lehetőségeink. Ugye, tudjuk, melyiket kell választanunk?
2. De sokszor hallottam már azt a mondatot, hogy a jelenben kell élni, és felesleges a múlttal foglalkozni! Amikor valaki azt mondja, hogy értelmetlen a múlttal foglalkozni, hiszen azt már nem lehet megváltoztatni, nagy precizitással fejezi ki, hogy azt gondolja: az segítene rajta, ha a múltat megváltoztathatná. Azt hiszi, a múlttal kapcsolatos egyetlen lehetősége az volna, ha azt meg nem történtté tehetné vagy átírhatná, és mivel ez lehetetlen, nincs dolga ezzel. A sejtjeink azonban őrzik a múltunkat, így az hatást gyakorol a jelenünkre. Ezért éppen annyira érdemes a múlttal foglalkozni, azt földolgozni, elrendezni, amennyire a jelen szempontjából szükségünk van rá. A múltat pontosan azért kell helyére tenni, hogy a jelenben élhessünk. Pál Ferenc
3. Az ember sokszor végtelen hosszú láncot vonszol maga után: a múlt emlékeit. S előfordulhat, hogy már csak életének romjai között él. (...) Ne a múltban élj, ami már nincs, (a jövőn se tépelődj, ami még nincs), csak a jelent éld teljes erőddel és odafigyeléssel. Így lesz hiteles az életed. Popper Péter
4. Vannak olyan történések - és veszteségek - az életben, amik rávilágítanak, mennyire értelmetlen apróságokon idegeskedni, veszekedni, egyáltalán; hosszú ideig forgatni magunkban a sok negatív gondolatot és érzést. Mindig lesz min elégedetlenkedni. És persze tenni is kell azért, amit el akarunk érni. Lehet sok minden ellen tiltakozni, küzdeni. De egy dolgot nem szabad (szerintem), hogy mindezen negatív dolgok eluralják a lelkünket, és az alkotás szeretete háttérbe szoruljon.
5. Hosszú és különös tapasztalatokkal tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember. Szepes Mária
6. Nem lehet nyugodtan élni, ha valaki a múltjából nem vonja le a megfelelő tanulságot. Ezért megfontolandó a felejtés, és teljesen mást jelent a számontartás. Ha én elfelejtem, hogy mit tettem a múltban, de ebből nem tanultam, akkor az életem arra fog ítélni, hogy mindezt újra meg újra átéljem. Csernus Imre
7. Ha az ember folyamatosan maga előtt tolja a problémáit, akkor azok olyan mértékig felgyûlnek, hogy lehetetlen lesz elszámolni velük. Nem csak mások, hanem saját maga előtt is. Ha van rá lehetőség, akkor mindent meg kell beszélni, különben önemésztés vagy valamiféle tragédia lesz a következménye.
8. Amíg mások eredményeit szapuljuk, nem kell szembenézni önmagunk hiányosságaival és hibáival. Ez azonban veszélyes érzelmi folyamat, mert megengedő önmagunkkal szemben és destruktív a másik felé, amit azt is jelenti majd, hogy nem sok változás történhet a realitásban, hiszen véleményezni mindig is könnyebb lesz, mint cselekedni. Tari Annamária
9. Változások mindig lesznek, nekünk pedig a következő lehetőségeink vannak: vagy megpróbálunk konstruktív módon részt venni benne, vagy igyekszünk meggátolni a bekövetkezését, vagy egyszerûen nem veszünk róla tudomást. Szerintem a megakadályozására törekedni teljesen hiábavaló, a figyelmen kívül hagyása pedig felelőtlenségnek tûnik.
10. Nincs értelme állandóan a múltba tekingetni, és régmúlt napok emlékein tûnődni. De ha mégis ilyesmire adná a fejét... ne mondja ki a végeredményt, hogy ne terheljen a saját szomorúságával másokat. Wass Albert