Ami volt, elmúlt. Nem tudunk változtatni rajta. Ha tehetünk valamit, hogy helyrehozzuk a dolgokat, akkor tegyük meg most azonnal. Ha nincs mit tenni, akkor fogadjuk el, és tanuljunk belőle, vagy tépelődjünk és morfondírozzunk még tovább saját magunkon, ahelyett, hogy azzal a személlyel foglalkoznánk, aki miatt bûntudatot érzünk. Ezek a lehetőségeink. Ugye, tudjuk, melyiket kell választanunk?

Kapcsolódó idézetek

1. A múltat nem lehet megváltoztatni, hogy kijavítsuk a hibáinkat. Ezt jó, ha az ember észben tartja. Jobb, ha már elsőre jól csinálod, mert több esély nincs.
2. Előfordul, hogy szavainkkal vagy tetteinkkel megbántjuk egymást. A múltat nem törölhetjük el, de bocsánatot kérhetünk, és megpróbálhatunk rossz szokásainkon változtatni. Gary Chapman
3. A múltba már nem lehet visszalépni. Úgy kell elfogadni a tényeket, ahogyan jelenleg állnak. És néha bizony ez minden, amit tehetünk: vállaljuk a múlt tetteiért a felelősséget. Agatha Christie
4. Ahelyett, hogy a múltbéli énünk hibáira koncentrálnánk, amelyeket úgysem változtathatunk meg, fókuszálhatunk az ebből tanult leckére. Ettől még érezhetjük magunkat rosszul a múltbéli cselekedetünk miatt, hiszen a bûntudat egészséges reakció, amely arról árulkodik, hogy a viselkedésünket rossznak ítéltük. De ahelyett, hogy a múltbeli énünk miatt szégyenkeznénk, inkább ismerjük fel, hogy micsoda előrehaladást értünk el, és hová fejlődtünk. Talán rosszat tettünk a múltban, de idővel megváltoztunk, méghozzá jó irányban, és e változást tovább folytathatjuk. Michael Slepian
5. A múltat csak úgy lehet eltemetni magunkban, ha valami sokkal jobbat ölelünk magunkhoz. (...) Mindenkinek van mit megbánnia, és nincs olyan ember, aki ne követett volna el hibát. Nicholas Sparks
6. Először is, ne árts! Könnyebb mondani, mint megtenni. Elmondhatjuk a világ összes fogadalmát, de tény, hogy a legtöbben mindig okozunk kárt. Olykor még ha segíteni is próbálunk, többet ártunk, mint használunk. És aztán bûntudat kivillantja a foga fehérjét. Hogy mit kezdesz ezzel a bûntudattal, az rajtad áll. Ránk hárul a döntés: vagy hagyod, hogy a bûntudat visszarántson oda, ahol első alkalommal is bajba kerültél, vagy tanulsz a bûntudatból, és megteszel mindent, hogy továbblépj.
7. A múltat nem lehet elfelejteni. Csak túl lehet lépni rajta. Hátra lehet hagyni. Hogy az lehess, akinek eleve lenned kéne, nem pedig az, akinek a történtek miatt érzed magad.
8. Mindannyian képesek vagyunk tanulni a hibáinkból. A múltból tanulni azonban nem ugyanaz, mint tetteink túszaként élni. Előbb-utóbb el kell engednünk a múltat, és újra kell kezdenünk.
9. Kiélhetjük a bosszúvágyunkat, és szemet szemért követelhetünk abban a tévhitben, hogy ez valahogy meg nem történtté teszi a kárt, vagy gyógyírt ad a sebeinkre; vagy elindulhatunk az elfogadás felé, felismerve, hogy fel kell adnunk azt az illúziót, hogy változtathatunk a múlton.
10. Az a legjobb, ha a múltat a múltban hagyjuk, ha továbblépünk. Tanulunk belőle. Ha nem tanulunk a hibáinkból, akkor egy olyan jövőbe lyukadunk ki, amit sosem választanánk. A múlt már megíródott, nem változtathatunk rajta, megtörtént, ami megtörtént. De a jövőről még dönthetünk a jó vagy rossz irányba.