Sok időbe telt, míg rájöttem, hogy ki vagyok, és hogy hol a helyem... de most már tudom. Vannak itt emberek, akik számítanak rám. A helyem itt van, velük.

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy éreztem, teljesen egyedül vagyok, viszont ha most visszatekintek, látom, sokan álltak mögöttem. Ezért nagyon hálás vagyok nekik; nagyszerû érzés tudni, kik azok, akik a te oldaladon állnak. Danyiil Vjacseszlavovics Kvjat
2. Önismereti téren (...) egyre csekélyebbek a hiányok nálam. Vannak pillanataim, amikor úgy érzem, hogy már tudom, ki vagyok. Szilvási Lajos
3. Aki voltam, milyen messze van tőlem! S aki leszek, az már milyen közel. Már utolér, mellém lép, támogat, és átölel. Váci Mihály
4. Rájöttem, hogy önmagamnak értékes vagyok. Nem azért, mert mások is ezt gondolják, és nem is azért, mert az emberek kiállnak mellettem. Ezt én magam értem el, nagyon sok erőfeszítés árán.
5. Most boldog vagyok. Mert hamarosan elérkezik a pillanat. És magával hoz téged. Vártam ezt a pillanatot. Napok óta. Napok óta? Nem! Nem napok óta. Sokkal régebb óta. Már akkor is vártalak, amikor még nem ismertelek. Csak tudtalak. Tudtam, hogy élsz, létezel valahol, és tudtam, hogy egy napon elérkezik a pillanat. Veled. Csitáry-Hock Tamás
6. Vannak a világon emberek, akik alig várják, hogy melléd állhassanak, de ahhoz, hogy megtehessék, tudatnod kell velük, hol vagy.
7. Ez az otthonom. Másutt senkit sem ismerek. (...) Itt pontosan tudom, kire számíthatok és kire nem. Vannak, akiket éjfélkor is felhívhatok, meg sem kérdezik, miért, és vannak, akiket soha, semmilyen körülmények között nem hagynék cserben. Persze itt is leselkednek az emberre veszélyek, ahogy örömök is érik, de itt legalább ismerem ezeket a veszélyeket meg örömöket, és erre számíthatok.
8. Köszönöm, hogy az életem része voltál. Most már tovább tudok lépni. Szabad vagyok. Ez a továbblépés persze nem lesz könnyû, de semmi sem az, ami igazán fontos. Egy ismeretlen helyen vagyok, és több szempontból is újra kell kezdenem az életem.
9. Van tartásom, még ha néha meg is ingok, még ha olykor meg is remeg a lábam. Van mire büszkének lennem. Van múltam, amit nem akarok megtagadni, hanem elfogadom olyannak, amilyen volt, mert abból lettem az, aki vagyok! És van mit továbbadnom. Bauer Barbara
10. Azt hiszem, nélküled is tudom, hogy hol a helyem. Azt hiszem, még jobban nyitva tartom a szemem. Azt hiszem, egyedül is rájövök, hogy mi jó nekem. Azt hiszem, elengedheted mind a két kezem. Alvin és a mókusok