Sok sebészt láttam az egyetemen. Ön sokkal jobb náluk, sokat tanulhatok magától. Ön nagyon arrogáns. Ön szerint ez segít, hogy jobb sebész legyen? Emberként nem fáj? Megéri?

Kapcsolódó idézetek

1. Sokat kérünk a betegeinktől. (...) Arra kérjük őket, hogy vakon bízzanak meg bennünk. De az ironikus az, hogy a sebészek nehezen bíznak meg valakiben, mert az első naptól arra tanítanak, hogy senkiben ne bízzunk, csak önmagunkban. Csak a saját ösztöneidre hagyatkozhatsz.
2. Orvostanhallgatóimnak azt tanítom, hogy jó orvosok legyenek, és nem teljesen önzetlenül, mert előbb-utóbb engem fognak ellátni. Ez az aranyszabály, méghozzá önző aranyszabály: úgy cselekedj másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy veled cselekedjenek, mert nemsokára ők fogják ugyanazt cselekedni veled, közvetlenül vagy közvetetten.
3. Az orvoslás, ahogy én tapasztaltam, furcsa és sok szempontból nyugtalanító szakma. A kockázat nagy, és az önkényes döntések száma szinte végtelen. Elkábítjuk az embereket, tûket és csöveket vezetünk a testükbe, vegyi anyagokkal manipuláljuk őket, felnyitjuk a testüket. Tesszük mindezt a szakmánkba és a szakmai tudásba vetett hittel. Azonban amikor a szakma közelébe kerülsz - elég közel ahhoz, hogy lásd az összeráncolt homlokokat, a kételyt és a tévedéseket, a kudarcokat és a sikereket -, kiderül számodra, hogy milyen zavaros, bizonytalan és meglepetéseket tartogató dolog is az orvostudomány. Atul Gawande
4. A fájdalomnak, valami nagyon is fontos szerepe van a maga életében. Lehet, hogy valamit megold maga helyett. Ez a betegség előnye. (...) Gyakran előfordul, hogy valamit nem akarunk megtenni. Ilyenkor nincs elég erőnk felvállalni a döntésünket. Sőt, gyakran nem is tudjuk, hogy nem akarjuk megtenni. Ilyenkor a betegség segít nekünk. Megbetegszünk és nem kell megtennünk azt, amit nem akarunk. És ami fontosabb, hogy a felelősség terhét is leveszi a vállunkról. Nem kell felvállalni a döntésünket.
5. Az idegsebészet egyik fájdalmas alapigazsága, hogy az ember csak úgy válhat igazán jóvá, úgy szerezhet tapasztalatot a nagyon nehéz esetek operálásában, ha rengeteget gyakorol, ami egyben azt is jelenti, hogy eleinte sokat fog hibázni, és sérült páciensek sokaságát hagyja hátra. Gyanítom, ehhez kissé pszichopatának kell lenni, de legalábbis igencsak vastag bőrre van szükség hozzá. Egy jólelkû orvos valószínûleg inkább feladja, hagyja, hogy a természet járja a maga útját, és megmarad az egyszerûbb eseteknél. Henry Marsh
6. A magabiztos betegnek több az esélye a mûtőben, és a magabiztos sebésznek is.
7. Az egyetem olyan, mint a katonai kiképzés: az első egy-két évben nem látsz ki belőle, annyira sok, annyira beterít. De kell ez a sok: mint amikor beleugrasz valamibe, és abban nyakig elmerülsz. Ez a sok egy darabig teher, fullaszt, de aztán átlendül valami minőségibe.
8. A magabiztosság jó. Ha tényekkel tudod alátámasztani, az még jobb.
9. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy sikeres idegsebésznek lenni nem azt jelenti, miszerint szakmailag mindenkinél jobbnak lenni, hanem inkább azt, hogy Isten egy különleges ajándékkal ruházott fel, és elvárja, hogy azt mások javára használjam fel.
10. Attól, hogy valakit felvesznek az orvosi egyetemre, még nem válik belőle empatikus, a beteg problémáját átérző ember.