Sokat kérünk a betegeinktől. (...) Arra kérjük őket, hogy vakon bízzanak meg bennünk. De az ironikus az, hogy a sebészek nehezen bíznak meg valakiben, mert az első naptól arra tanítanak, hogy senkiben ne bízzunk, csak önmagunkban. Csak a saját ösztöneidre hagyatkozhatsz.

Kapcsolódó idézetek

1. A sebészek okkal tanulják meg forgatni a szikét. Szeretjük azt mutatni, hogy kemény, hideg fejû tudósok vagyunk, eljátszani, hogy semmitől sem rettenünk meg, de az igazság az, hogy azért leszünk sebészek, mert azt reméljük, hogy legyőzzük, ami a lelkünk mélyén kísért minket: a gyengeség, a halál. (...) Nemcsak a sebészekre igaz. Igazából senkit nem ismerek, akit ne kísértene valaki vagy valamim, és valahányszor megpróbáljuk egy szikével kivágni a fájdalmat vagy elrejteni a szekrény mélyére, rendszerint belebukunk. Csak úgy tûnnek el a ronda foltok, ha új lapot nyitunk, vagy eltemetünk egy régi történetet, hogy végre, végre megnyugodjon.
2. Az orvosképzés lassú. Tanítanak minket békákon, disznókon és halottakon gyakorolni, mielőtt élőkhöz érhetnénk. Könyörület nélkül oktatnak. Úgy nevelnek, mint a gyerekeket és néha fogják a leggyengébb fiókát és egyszerûen kilökik a fészekből. Mindannyian felnövünk, és kétségbeesünk, mikor odaérünk, hogy megragadtunk-e minden alkalmat, ami adódott, hogy élhessünk. Annyira elfoglaltak vagyunk, miközben próbáljuk elhagyni a fészket. Nem gondolunk arra a tényre, hogy odakinn nagyon hideg lesz. (...) És mire a saját lábunkon állunk, egyedül maradunk.
3. Az idegsebészet egyik fájdalmas alapigazsága, hogy az ember csak úgy válhat igazán jóvá, úgy szerezhet tapasztalatot a nagyon nehéz esetek operálásában, ha rengeteget gyakorol, ami egyben azt is jelenti, hogy eleinte sokat fog hibázni, és sérült páciensek sokaságát hagyja hátra. Gyanítom, ehhez kissé pszichopatának kell lenni, de legalábbis igencsak vastag bőrre van szükség hozzá. Egy jólelkû orvos valószínûleg inkább feladja, hagyja, hogy a természet járja a maga útját, és megmarad az egyszerûbb eseteknél. Henry Marsh
4. A legtöbb sebész az állandó kétkedést leplezi, hogy magabiztosnak látszik. Ez az attitûd mindig hozzájárult ahhoz a sebészekről kialakult képhez, amely szerint ők mindenhatók és érinthetetlenek. Ugyanakkor ez még a legnagyobb önbizalmat mutató sebészeknél is csak az a kirakat, amely lehetővé teszi számukra, hogy elviseljék a felelősséget, és távol tartsák maguktól a bûntudat lappangó érzését. Az a mottójuk, hogy ezzel együtt kell élni. Arnold Van de Laar
5. Az orvos-beteg viszony mindenképp kölcsönös, de semmiképp sem szimmetrikus. Én csak annyit tárhatok fel az érzelmeimből, a magánéletemből, amennyi segít abban, hogy segítsek a betegen; vannak félelmeim, amelyek túl húsbavágóak, semmint hogy felfedhetném őket. Nem hozhatom a beteget olyan helyzetbe, hogy úgy érezze, neki kell vigasztalnia engem.
6. Az orvostudomány folyamatosan fejlődik, ez azt jelenti, hogy a sebészeknek is tartaniuk kell a lépést a fejlődéssel. Állandó nyomás alatt élnek, és közben alkalmazkodniuk kell a változásokhoz. Lehet, hogy fájdalmas a folyamat, de enélkül azt veszed észre, hogy visszafelé haladsz, ahelyett, hogy előre néznél. Folyamatosan fejlesztenünk kell magunkat, majdnem minden percben, mert a világ egy pillanat alatt változik és nincs idő hátrafelé tekintgetni. (...) Ezért próbálkozunk, változunk, alkalmazkodunk. Újrateremtjük saját magunkat. Csak biztosnak kell lennünk benne, hogy ez a javulás első lépése.
7. Az orvos dolga kérdéseket feltenni és válaszokat adni. A saját véleményét vagy érzéseit egy orvos ritkán árulja el. (...) Az orvos álarcát a személyes érzéseink elrejtésére öltjük fel, hogy kívülről nyugodtnak és megnyugtatónak lássanak. Elvárják tőlünk, hogy tudatosan és szenvedélymentesen viseljük az óriási megterhelést, és közben maradjunk épek. Amiért ezt gondolják rólunk, ellenállónak látszunk - az emberségünktől fosztanak meg, holott sebezhetők vagyunk. Shahed Yousaf
8. Manapság gyakran gondolják úgy a betegek, hogy önállóak, maguk is tudnak dönteni. De ez tényleg így van? (...) Nincs semmilyen információ arról, hova forduljanak a betegek; a kórházak és a legjobb orvosok ranglistája pedig butaság. Az orvosoknak segíteniük kellene a betegeknek, hogy megtalálják az utat a megfelelő szakemberhez, de ez csak akkor lehetséges, ha bizalmi kapcsolat alakul ki közöttük.
9. Az orvosok sok mindent adnak egy betegnek. Gyógyszert adunk, vagy tanácsot. És legtöbbször osztatlan figyelmet is kapnak tőlünk. De a legnehezebb, amit egy betegnek megadhatunk, közölni az igazságot. Az igazság kegyetlen. Az igazság kellemetlen. És nagyon gyakran az igazság fáj. Az emberek azt mondják, az igazat akarják hallani. De tényleg akarják? És néha azért mondjuk ki az igazat, mert nem bírjuk megállni. És néha kimondjuk, mert minimum ennyivel tartozunk.
10. Semmi sem fontos az emberi lélek betegségeinek kezelésénél, egyedül csak az, hogy a beteg higgyen. (...) És főként: higgyen a saját gyógyulásában. Abban, hogy célja és föladata van még az életben, amit el kell végeznie. Aki mindezt nyújtani tudja a betegnek, az gyógyít. Wass Albert