Sokan kérdezik, vajon lehetséges-e túlságosan szeretni önmagunkat. Hol van az a határ, amin túl ez már önzésnek számít? Szerintem nincs ilyen lehetőség. Nincs határ. Az önzés önmagunk szeretetének hiánya. A világunk éppen ettől szenved, mert mi emberek túlságosan foglyai vagyunk a bizonytalanságnak, ítélkezésnek és a szabályozásnak. Ha valakit feltétel nélkül akarok szeretni, magam iránt is ugyanazt kell éreznem. Nem tudok olyasmit adni, ami nekem nincs.

Kapcsolódó idézetek

1. Lehetetlen őszintén szeretni másokat, amíg meg nem tanuljuk feltétel nélkül szeretni magunkat. Az a tévhit, hogy szeretni magunkat önző dolog, teljesen az ellentéte annak, amit hinnünk kell ahhoz, hogy teljes és boldog életet élhessünk. Ezért érzem én azt, hogy egy feje tetején álló világban élünk, amelyben éppen az ellenkezőjét tanítják annak, ami igazán segítene nekünk az életben. És azokat, akik valamiképp belebotlanak az arról szóló igazságba, milyen fontos szeretnünk magunkat, gyakran elítélik ennek az igazságnak a gyakorlásáért, ami miatt sokan félünk beismerni az ebbe vetett hitünket. Anita Moorjani
2. A szeretetnél nincs felső korlát, nincs perem, túlcsordulás nélkül töltheted magadba. Az önbecsülésnél viszont alsó határ nincs: azt hiszed, üres vagy, aztán történik valami, és lám, még mindig akad belőle pár elveszítendő cseppnyi.
3. Önmagunkról csak elméleteket gyártunk: elítélő és megbocsátó elméleteket - önmagunkhoz nincsenek érzelmeink. Az önzés nem önszeretet - mint ahogyan a has éhsége, az egyensúlyérzékünk, a légszomj sem önszeretet, hanem csak a szervezet mûködésének törvénye. Nem igaz, hogy szeretjük magunkat. Talán sajnáljuk olykor magunkat - amikor halottainkat gyászolván a magunk halálától érzékenyülünk el -, talán féltjük magunkat, de nem szeretjük. Bodor Pál
4. Miért érdeke az embernek, hogy saját szenvedését megtoldja felebarátja sebeivel? Hogy ha rosszul érzi magát a bőrében, abban teljék öröme, hogy más sem különbül? Ily határtalan az önzés? Nem bírjuk elviselni, hogy a szomszéd jobb erőben van, egészségesebb, fiatalabb, ó, főképp, hogy fiatalabb nálunk? Déry Tibor
5. Nem tudjuk másnak adni azt, ami nekünk sincs. Addig nem tudunk elfogadni másokat olyannak, amilyenek, ameddig magunkat nem fogadjuk el olyannak, amilyenek vagyunk. (...) Addig, ameddig nem szeretjük magunkat, a világ sem fog szeretni minket. Andrew Matthews
6. Nem érzem, hogy tőlem veszed el azt, amit másnak adsz magadból. Ha így éreznék, sürgősen túltenném magam rajta. Számomra nem evidens, hogy az összegabalyodott felek befejeztetik egymással korábbi baráti kapcsolataikat. A szeretésnek nem lehetnek feltételei. Ha valakit annyira befogad az ember az életébe, mint téged én, eljut oda, hogy mindenestől fogadja be. Ez nem ugyanaz, mint amikor valaki egy rosszfajta önbizalomhiányban lealacsonyítja magát a másikhoz. A szerelem egyben tévedésmisztérium is: egyetlen emberben akarjuk meglelni és szeretni az egész világot. Ez nem sikerülhet. Minden férfit nem szerethetsz bennem. Vavyan Fable
7. Az önzésnél nagyon fontos megfogalmazni, hol van az a határ, ami után már ráfaragok. Ennek két következménye lesz. Az egyik az, hogy önmagamnak kezdek el ártani, a másik az, hogy a másikba döföm bele a tőrt. Csernus Imre
8. Valószínû, hogy a szeretetnek nincs határa. De ez nem olyasmi, amit tanulnunk kellene, mert bennünk van. Lelkünk mélyén, eltemetve. A tanulás nem egyéb, mint kiszabadítás. Ahogy egy mentőosztag felszínre hozza egy bányaomlás mélyéről az élőket, úgy szabadíthatja ki az érlelő szenvedés a még élő és dobogó szívünket az önzés romjai alól. Müller Péter
9. Ha az ember nem képes megbocsátani a társának, nem szereti azt. Az igazi szeretet határtalan, és nincs az a mennyisége a sértésnek, melyet ne bocsátana meg, ha igazán szereti őt. Lev Tolsztoj
10. Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása: önzés - legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.