Sokszor tûnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig.

Kapcsolódó idézetek

1. Egész életemben mindig ugyanazt figyeltem meg: "Az ember megkapja mindazt, amit akar!" Ki tudja? (...) Talán többet kap a vártnál... Agatha Christie
2. Az ember érzései örökre beleívódnak, mármint... amiket utoljára érzett. Ez is lehet egyfajta örök boldogság, ami csak egy másodpercig tart, a halál előtt, de annak, aki átérzi, mindörökké.
3. Tudnom kell, van-e remény. Fél éjszakán át sóhajtoztam éber álomban. (...) Várom, hogy kezed, szemed, ajkad... holnap végre láthatom.
4. Míg az ember életben van, addig van remény. És amíg remény van, addig eltökéltség is van. Sherrilyn Kenyon
5. Hosszú idő, mire az ember elhiszi, hogy önmagában is ér valamit. Szirtes Ági
6. Csodálatos, hogy az ember a legkilátástalanabb helyzetben is képes megkapaszkodni egy halvány reménysugárban, s ettől már szinte boldognak érzi magát. Henry Rider Haggard
7. Sok időbe telt, míg rájöttem, hogy ki vagyok, és hogy hol a helyem... de most már tudom. Vannak itt emberek, akik számítanak rám. A helyem itt van, velük.
8. A remény halhatatlan, és amíg élek, remélni fogom, hogy megérkezem egyszer. Szepes Mária
9. Az embernek mindig reménykednie kell. Ez az élet legnagyobb ajándéka. A remény. Én mindig is reménykedtem. Agatha Christie
10. Az ember végül mindig a csodákban reménykedik.