Sose leszel te az enyém, álmom maradsz, míg csak élek, szerelemről nem is szólok, nem remélek, nem is kérek. Csak úgy jár körötted lelkem szerelmesen, lágy-szelíden, mint ahogy a holdsugár jár halkan, félve, fehér vízen...

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna, hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt, holdad vagyok, mely vonzásod körében járja végtelen útjait. (...) Megyek feléd, de soha el nem érlek, bolygok körülötted, s önmagam körül, bezárt világ, mely mosolyodtól fényes, s örök vonzásaid szárnyain röpül. Várnai Zseni
2. Szeretlek, mint a folyó, amely magányosan és gyengén indul útnak a hegyen, aztán elkezd növekedni, csatlakozik más folyókhoz, és végül már nincs az az akadály, amit ne tudna leküzdeni, hogy eljusson oda, ahova akar. Így hát elfogadom a szereteted, és átadom neked az enyémet. (...) Egy olyan szeretetet, amelynek nincs neve, nincs magyarázata, ahogy a folyó sem tudja megmagyarázni, miért pont arra tart, amerre tart, csak folyik előre. Egy olyan szeretetet, amely nem kér és nem ad semmit cserébe, csak van. Én soha nem leszek a tiéd, te soha nem leszel az enyém, de így is elmondhatom, hogy szeretlek. Paulo Coelho
3. Te soha nem vagy a terhemre. Ezt tudod. Különben saját magamnak lehetnék a terhére, ugyanis te a részem vagy. Mindig magammal cipellek, keresztül-kasul a földrészeken és az érzelmek tájain, mint vágyképet, mint a teljesség illúzióját, mint a legeszményibb szerelmet. Daniel Glattauer
4. Mint néma csónak parttól az éjszakába, úgy távolodik lelkemtől a lelked. Vágyakozásod sötét hullámain úgy siklik tova s mindig távolabb.
5. Minden elmúlik, mint az álom Elröpül, mint a vándormadár, Csak az emlék marad meg a szívben, Halványan, mint a holdsugár. Friedrich Schiller
6. Szerelmem sose szolgálja csak az én örömöm, és ne az én személyem legyen a határ, de kedvesem lelkén könnyítsen a szerelem, hogyha bánat éri, akkor is a mennyekben érezhesse magát.
7. Lágy vagy és idegen, Hozzám repülsz a széllel, Álom terem a szemeden, Ha mellettem alszol el. Ákos
8. Te vagy szivemnek napsugára, Te üdvöm és hitem, Ha elhagysz, minden oly sötét lesz, Amilyen a szivem.
9. Oh nincsenek, minők az én lelkemben, A tengeren oly viharok, És mégis lásd, én közeledben Oly megadó, csöndes, szelid vagyok. Tóth Kálmán
10. Mikor karjaimban tartalak, akkor is csak kereslek; és soha egészen nem vagy enyém, mert örökké kívánlak, mert benned a lehetetlent, a végtelent akarom. Anatole France