Szabadon hagyhatjuk faképnél a nőt, ki eladta magát nekünk, de nem a leányt, ki behódolt, mert annak fogalma sincsen, mekkora áldozatot hozott.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha valaki egyszer faképnél hagyja az embert, mindig várja, mikor történik meg újra, míg végül már nem is közeledik senkihez, nehogy idővel fontossá váljon a számára. Így észrevétlenül elveszíthet bárkit. Jodi Lynn Picoult
2. Vagy az is lehet (...), hogy könnyes búcsút akar venni. Az sem utolsó dolog ám manapság, amikor az embert szó nélkül hagyják faképnél. Berkesi András
3. Az az asszony, amelyik elvált az urától, olyan, mint a virágzó faág, amelyik letörött a fáról, leesett a földre. Nem érdemes fölvenni többé. Gárdonyi Géza
4. Áldozat nélkül nem kaphatunk semmi szépet.
5. Nem az az asszony emancipált, aki magát a férfival egyenlővé teszi, hanem az, aki magát a maga másságában igenli.
6. Az a nő, aki habozik, hogy meghozzon-e valami áldozatot azért, akit szeret, ne hozza azt meg. Móra Ferenc
7. Ha egy nő odaadja magát egy férfinak, azzal teljesen kiszolgáltatja magát neki, s nincs többé semmi eszköze, hogy a férfi cselekvését a maga akarata szerint irányítsa. Alberto Moravia
8. Így inkább Júlián gondolkodtam még egy kicsit. Vajon mit csinált volna, ha Rómeó faképnél hagyja, nem azért mert számûzik a városból, hanem mert egyszerûen megunja őt? Vagy mondjuk Rozália alaposan lehordja, és ettől Rómeó meggondolja magát? Vagy nem veszi feleségül Júliát, hanem egyszerûen kereket old? Úgy véltem, tudom, mit érzett volna akkor Júlia. Stephenie Meyer
9. Mi, férfiak az előítéletek szerencsétlen rabjai vagyunk. (...) Ha viszont egy nő elhatározza, hogy lefekszik egy férfival, nincs az a kerítés, amit át ne ugrana, nincs az a vár, amit le ne rontana, nincs az az erkölcsi meggondolás, amivel ne törölné ki a fenekét: nincs az az Isten, aki számítana. Gabriel García Márquez
10. Nincs jobb alkalom az ábrándozásra, mint ha az ember egy csinos nőt követ, kivált ha nem is sejti, merre tart. A szabad akaratról való effajta önkéntes lemondásban, abban a szeszélyben, hogy az ember egy másik, mit sem sejtő szeszélynek vesse alá magát, sajátosan elegyedik a féktelen szabadság a vak engedelmességgel; valamiféle közbülső állapot ez a rabszolgaság és a függetlenség között. Victor Hugo