Ugrás a tartalomra
Számomra (...) az igazi barátság ott kezdődik, amikor nemcsak pozitív dolgokban lubickolok, hanem egy adott konfliktushelyzetben annak ellenére elmondom a véleményemet, hogy tudom, ez a másiknak fájhat.
Kapcsolódó idézetek
-
A barátság akkor születik meg, amikor valaki azt mondja: "Tényleg? Hát te is? Én azt hittem, csak én vagyok ilyen."
Clive Staples Lewis
-
A legjobb barátságok veszekedéssel kezdődnek. Egy jó, egészséges verekedésből olyan közelség alakulhat ki, amelyre másképp nem nyílna lehetőség.
-
A barátság nem csak abból áll, hogy vihogunk és jókat dumálunk a menő fiúkról és zenészekről. A barátság arról is szól, hogy ha ő zokogva vár a szobájában, és alig tudja elmondani, hogy mi történt, ott legyek vele. Hogy megvigasztaljam, tartsam benne a lelket, és tudja, nincs egyedül.
Leiner Laura
-
A barátság szívből jön, amikor közösen teszünk szép és nehéz dolgokat.
Pierre abbé
-
A barátság (...) azt is jelenti, hogy kölcsönös a bizalom, hogy egyet gondolunk a legfontosabb dolgokról.
-
Teljesen rendben van, ha valaki másra támaszkodsz vagy segítséget kérsz. A barátság csak akkor mûködik, ha kölcsönös.
Namrata Patel
-
Az igazi barátsághoz az szükséges, hogy az egyik fél olyan támogatást nyújtson, amire a másiknak abban a pillanatban szüksége van.
Bereczkei Tamás
-
Az igazi barátság feltételezi a szeretetet, mely a gyengédséghez vezet el, a bizalmat, mely nem aggodalmaskodik barátunk hûtlenségének lehetőségén, a szabadságot, amely nem fél kimondani a maga véleményét, az egybetartozás érzését, amely nagylelkûen tud adni, és örömmel elfogadni.
Szent Ágoston
-
A barátság nem egy létrehozott kapcsolat, a barátság magától jön létre, mert jó minden elvárás és indok nélkül együtt létezni. Örömöt jelentetek egymásnak csak azért, mert vagytok. A barátság benned van, belőled fakad, nincs köze a másik cselekedeteihez: ha egy ember valóban a barátod, akkor is közel áll hozzád, ha nem kedves vagy igazságos veled, mert hát ott van a szívedben.
-
A jó barátság akkor jön létre, ha a másikat nagyon becsüljük, még magunknál is jobban, ha szeretjük őt, no persze nem annyira, mint önmagunkat és végül, ha a kapcsolat megkönnyítése céljából, nagy szakértelemmel adagoljuk e viszonyhoz a bensőségesség látszatát, de bölcsen őrizkedünk a valódi bensőségességtől, az én és a te összetévesztésétől.
Friedrich Nietzsche