Szánom-bánom, de én gyakran elhallgatáspárti vagyok. Volt már szó ilyenekről, hogy ne hallgassunk el semmit, mert saját magunkat tesszük tönkre, megmérgezzük magunkat a hallgatásunkkal, a magunkba fojtott indulatokkal. És a kimondott szavak, a kiélt indulatok nem ölnek néha?

Kapcsolódó idézetek

1. A hallgatást soha, a beszédet gyakran megbánjuk.
2. Az emberek azt mondják, vannak olyan információk, amelyeket muszáj magunkban tartani. Önvédelemből. Ez kétségtelen. Van ilyen része is az elhallgatásnak, amit - ha jogos és szükséges - nevezhetünk alkalmazkodásnak. Ennek nincs negatív hatása. De hol kezdődik az a szint, amikor az elhallgatás már ártani kezd? Az emberek rendszerint rosszul viselik a kritikát, rögtön megindul a hárítás. (...) Persze ilyenkor valójában csak elkezd fájni annak a kimondott információnak az igazságtartalma. Csernus Imre
3. Nem tudtam, melyik oldalra álljak, hiszen amikor fültanúi vagyunk egy vitának (...), szinte soha nem maradhatunk teljesen pártatlanok; akaratlanul is rokonszenvvel vagy ellenszenvvel, elutasítással vagy szánalommal viseltetünk az egyik fél vagy valaki iránt, akiről beszélnek - ez az átka annak, ha látunk vagy hallunk valamit. Javier Marías
4. Félünk, hogy szívünket feltárva elárulnók az igazságot s ezzel megbántanánk valakit, félretesszük hát ezeket a gondolatokat s engedjük, hogy a társalgás céltalanul hányódjék-vetődjék hétköznapi tárgyak körül. Némelykor meg éppen színházat játszunk és sóhajtozunk, vagy kiáltozunk, hogy gondolatainkat eltakarjuk, úgyhogy fülünk, szemünk, szájunk és orrunk nem a miénk többé s haragunk, örömünk, nevetésünk és megbotránkozásunk nem őszinte. Ez a társadalom megállapodott szokása s nem lehet változtatni rajta. Lin Jü-tang
5. A legtöbb ember könnyen megbántódik. Hogyha valami nem tetszik, de nem nagy horderejû dolog, akkor nem kell egyből a másik arcába mondani, se a barátoknak, se a gyerekeimnek, senkinek, mert abból mindig csak sértődés lesz. Till Attila
6. Van, amiről nem beszélhetünk, másokról hallani sem akarunk, megint másokat magunkba fojtunk, vagy a másiknak prédikálunk velük. Egy biztos: vannak dolgok, amelyek önmagukért beszélnek.
7. Mindannyian ismerjük a mondást, hogy szavakkal ölni lehetne. Igaz. A szavak fájnak. Mélyre hatolnak a szívünkbe, ahol a fájdalom kitölti a teret, és a szívünk még arról is megfeledkezik, miért dobog egyáltalán.
8. Figyelmeztettek már, hogy nem jó mindent magamba fojtani, de ha szabadjára engedem az indulataimat, utána mehetek mindenkihez bocsánatot kérni. Talán az a legegészségesebb, ha a fülemen engedem ki azt, aminek ki kell jönnie. Audrey Hepburn
9. Semmit nem bánok, amit az életem során tettem, vagy amik mellett döntöttem. Csak azokon rágódom naphosszat, amiket nem tettem meg, amik mellett nem döntöttem, amiket nem mondtam ki. Rengeteg időt pocsékolunk a kudarctól és a visszautasítástól való félelemre. Pedig a rágódástól kellene rettegnünk. A kudarc, a visszautasítás egyértelmû válaszok. Ha valamit utólag megbánunk, az kérdőjeles, és sosem kapunk választ. "Mi lett volna, ha...", "Bárcsak...", "Vajon máshogy alakult volna-e...". Soha, soha nem fog kiderülni, és életed hátralévő részében kísérteni fog. Trevor Noah
10. Bántani én nem akarlak, szavaimmal betakarlak, el-elnézlek, amíg alszol. Én sohasem rád haragszom, de kit bántsak, ha nem téged, az én vétkem, a te vétked, mert akarva, akaratlan, halálom hordod magadban. Kányádi Sándor