Szegény vagy kiszolgáltatott emberrel túlságosan - mondhatnám: szinte aláhúzottan - tapintatosnak lenni: a legnagyobb tapintatlanság. Hiszen arra utal, hogy nem vagyunk egyenlő partnerek, hogy ő olyan hátrányos helyzetben van velem (és az egész világgal) szemben, amit csak tapintattal lehet áthidalni.

Kapcsolódó idézetek

1. Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség, mely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nemcsak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, párolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik, mi az, ami a másiknak fájhat? S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban, felhők között közeledő, láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti. Márai Sándor
2. Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség, mely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nemcsak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, párolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik, mi az, ami a másiknak fájhat? S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban, felhők között közeledő, láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti. Márai Sándor
3. Egy érintésből meg lehet érezni, hogy az vajon egy erős ember érintése-e, vagy csak egy gyenge emberé. Nagyon nehéz egy olyan emberrel élni, akiből hiányzik a gyengédség. Légy erős. Ne azért, hogy győzni, hanem hogy simogatni tudj! Müller Péter
4. Az ember nem azért tapintatos, mert az olyan jó dolog, hanem egyszerûen azért, mert van benne némi alázat. Mert jól tudják, hogy követnek el hibát, és tudják, hogy a tetteiknek következményei vannak.
5. Közömbösség. Oly sok mindent jelenthet; túl keveset tenni, elfordítani a tekintetünket, a tagadás állapotában maradni. Más helyzetben pedig éppenséggel azt jelenti, hogy túl sok mindent csinálunk, és istenszerû felelősséget akarunk vállalni mások élete felett.
6. Az ember tud olyan magányos lenni, hogy a legkisebb dologra is rácuppan, és igen, talán szomorú, talán szánalomra méltó és kétségbeesett is, de nem jobb ez, mint elfelejteni, hogyan kell bármire is rácuppanni?
7. Idegennek lenni bizonyára teher, de idegenkedni lehetetlenül közel egymáshoz: elviselhetetlen teher. Herta Müller
8. A legjobb dolog, amivel másokon segíthetünk, az, hogy felhagyunk az empátiával. Az empátiában ugyanis mindig megvetés lakozik. Az a nézet, hogy neked rosszabb az életed az enyémnél, hogy tehetetlen vagy, védtelen, áldozat. Jens Liljestrand
9. Tapintom magam. Ugyanaz? Fej. Karok. Lábak. Mi szökött el, hogy üres a tapintható? magamtól mikor? ki lökött el? Hogy kicserélt egy pillanat, hogy lehet, hogy észre se vettem? Mindenki így él? vagy csak én, ily tudatlanul, meglepetten? Hajnal Anna
10. Az emberi kapcsolatokban fontosak a tapintat diktálta, sehol meg nem írt, rejtett törvények is. Nem utolsósorban ezek figyelembevételén múlik az, mit emberségnek hívunk.