Ugrás a tartalomra
Szerelmem! Földi utamat
Bánatok tolongják körül
(...)
De lelkem mégis földerül,
Mert rólad látok álmokat.
Kapcsolódó idézetek
-
Jöjj és rázd fel dermedt szívemet,
Mert nélküled így élnem nem lehet;
S légy égi üdv, vagy kínzó gyötrelem,
Mit bánom én? csak téged bírjalak
Oh szerelem!
-
Dacolnom kell a sorssal most,
Szerelmem fénye végre ég,
Elrepült előlem, s tán messze földön jár,
Szívemmel látom őt.
-
Úgy fáj a lelkem, mit felelhetek?
Lámpaként, szerelmem, mindig ott leszek.
Távol boríthat sírhalom,
Örökké rólad álmodom,
Mint akkor, angyalom!
Én édes angyalom.
Adam Makos
-
Az égen szálló felhőket nézem, s te jársz eszembe,
Visszaszáll minden megtépett emlék bús képzetembe,
Megrezdûl a lomb... s a bánat árja felzajdúl bennem,
S ez únt világon egymagán búsong rombadőlt lelkem...
-
Úgy gyötri a testet utánad a bánat,
úgy röppen a lélek utánad, elébed,
ó, semmi, de semmise már! ez a zápor
sem mossa le rólam a vágyat utánad.
Radnóti Miklós
-
Halott vagyok miattad, s mit se bánod;
látod, hogy sorvadok, s nem szánsz miatta;
a szerelem bensőmet fölkavarja,
s mind keményebbé válsz, gyötör hiányod.
-
Sok bánat ért, de mindent elviseltem,
Melletted élve, téged fogva át,
Mint a madár, mely párjához simúlva
Könnyebben tûri erdők viharát.
(...)
Ha lelkem csügged és elszállni vágyik
E földről, hol nem szívesen marad;
Szerelmed az, mely vissza-vissza térit,
Mint tavasz a vándor-madarat.
Ábrányi Emil (ifj.)
-
Tudom, mi bántja a szívedet,
Add nekem most a könnyedet,
Az álom lassan véget ér,
A remény mindig megmarad,
A lelkedben él,
S mi emlékszünk majd rád,
Ne félj!
-
Szerelmem vagy,
Neked én adok nevet,
És az a varázslat köröttünk lebeg.
Bánatot, sebet, mindent levedlek,
Ha megölsz is érte,
Én akkor is szeretlek.
Ákos
-
Ha sírok néha, szerelmeddel ölelj át,
Fáradt, gyenge napjaimon vezess át.
Csak fogd a kezem, s maradj
Mellettem, amíg érzed,
Hogy zajos a világ.