Ugrás a tartalomra
Szeretem magát, magára gondolok, lépten-nyomon elérzékenyülök s jobban, mintsem óhajtanám, a maga ügyeivel bajlódom, szorongva találgatom, vajon mit gondolhat most; átérzem minden gondját-baját, s át is vállalnám, csak lehetne; őrizem a szívét, ahogy a szobáját őriztem valaha, kitessékelve az alkalmatlankodókat; egyszóval mind jobban tapasztalom, milyen az, mikor az ember valakit jobban szeret, mint önnönmagát: mert én így szeretem, drágám. Ezt gyakran mondják csak úgy a levegőbe; dobálóznak a nagy szavakkal. Én, hogyha mondom is, sose szajkó módra, én mélységes mélyen átérzem.
Kapcsolódó idézetek
-
Hát persze, hogy szeretlek. Annyira szeretlek, hogy nem is gondolkozom rajta. Nem is hajtogatom. Olyan természetesen szeretlek, ahogy lélegzem, meszesedem, süketülök, hullajtom a hajam.
Vavyan Fable
-
- Talán nem mondom ki, de egyértelmûen kimutatom, hogyan érzek irántad. Lehet, hogy magának a szónak nem is kéne ilyen fontosnak lennie...
- Hogyne lenne fontos maga a szó. Nem akkor, ha kimondják, hanem pont akkor, ha nem.
-
Szeretem magamat... és ez jó. Nagyon jó. De nem önmagában. Mert nem csak magamat szeretem. Téged szeretlek. Mély, igazi, önzetlen szeretettel, végtelen szerelemmel. Mert hozzád tartozom. És te hozzám. Mert te vagy én, és én vagyok te. Egyek vagyunk. Egy lélek. És így nem csak téged szeretlek. Hanem önmagamat is. Benned.
Csitáry-Hock Tamás
-
Sose haboztam azt mondani a társamnak, hogy "szeretlek", és bár gyakran őszintén gondoltam, de sokszor mondtam lustaságból vagy abból a vágyból, hogy manipuláljam őt, hogy megkapjam, amire vágyom. Ha a beszédet nem számítjuk, tettekkel kell megmutatnod a másiknak, hogy szereted, ami sokkal nehezebb, de sokkal őszintébb is. Azt mondani valakinek, hogy szereted, nagyon szép bók, de mint a szeretet kifejezésének elsődleges módja, szörnyû; túl gyakran hiányzik a szavakból a mélység és a tartalom.
Mark Boyle
-
A szeretetet kimutatni mindig olyan őszinte dolog. A szavak ezzel szemben gyakran elcsépeltek, és csak azért mondja ki őket az ember, mert tudja, ezt várják tőle. Szeretlek. Millióan koptatják el ezt a szót. Hát hogy is fejezhetné ki, amit (...) érzek? Azt akartam, inkább ízlelje meg, milyen érzés vele lenni: a kényelem, a könnyedség és a csodálat sajátos keverékét, amiből az első pillanattól fogva csak egyre többet és többet kíván az ember.
Jodi Lynn Picoult
-
Ha azt tudom mondani valakinek, hogy "szeretlek", tudnom kell azt is mondani: "Szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is".
Erich Fromm
-
"Sokat gondolok rád." Akik szeretik egymást, gyakran mondják ezt a másiknak... De ha igazán, szíved mélyéből, testedből-lelkedből szereted, akkor ez a mondat csak gyenge leírása a valóságnak. Mert ha így szereted, akkor nem "sokat gondolsz" rá, hanem mindig. Sőt. Nem is gondolsz rá. Ez egészen más érzés. Folyamatosan jelen van az életedben. Ha dolgozol, ha kirándulsz, ha pihensz, ha zenét hallgatsz, vagy a madarak csiripelését élvezed, ha olvasol, vagy ha éppen kávédat kavargatod, mindig-mindig érzed a jelenlétét. Nem gondolsz rá, hanem érzed, hogy veled van, benned él. Minden pillanatban.
Csitáry-Hock Tamás
-
Szeretem! Szívből szeretem. (...) Gyûlölöm magam érte, de szeretem. Nem alszom, és nem bírok a tükörbe nézni miatta, de akkor is, akármit is teszek: szeretem. (...) Nem tudom kiûzni őt a szívemből.
-
Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál.
-
Ha szeretünk valakit, akkor meg kell engedni neki, hogy szabad legyen. Engedni, hogy szabadon hozzon döntéseket, szabadon éljen, ahogy ő akar, és nem úgy, ahogy mi akarjuk. Nem mindig könnyû elengedni azt, akit szeretünk, de más út nincs.
Adam J. Jackson