Szeretni kell a csalfa köd-eget, Szeretni kell száz csillag enyhe képét, Fölnézvén a szív könnyebben feled És föltalálja tán az örök békét.

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz. Fekete István
2. Szép a szép szemek haragja, Mint villám s az éj, Ah de édesebb a béke, Megbékülni kéj. Vörösmarty Mihály
3. Ragyogj reám, boldogságom csillaga! Hogy ne legyen életem bús éjszaka; Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet, Hogy az isten áldja meg a lelkedet. Petőfi Sándor
4. Szeresd a gyermeket! Ne legyen bús, komoly, Szemének tükriből játsszék örök mosoly. Maradjon a gyermek: gyermek, míg csak lehet, Majd érzi súlyosan ő is az életet. Hintsen a kikelet tarka virágokat, Daloljon a madár az árnyas lomb alatt. Csörgesse a patak csillogva gyöngyeit – Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit! Pósa Lajos
5. Élj vígan: a legtisztább boldogságnak karjain, egy örömöd csak azért múljon el, hogy a másiknak helyet adjon, állandó nyugodalom és békesség legyen vidám homlokod felett, s szeressen oly forrón az ég, amint én mindenkor szerettelek. Csokonai Vitéz Mihály
6. Légy csillag, fényt sugárzó, Balsorsom éjjelén; S hajnal, mely harmatot hoz, Örömkönyût nekem: Oh légy a nagy világon Egyetlen mindenem! Gyulai Pál
7. Bár a lelkem sötétben nyugszik le, tökéletes világosságban kel fel. Túlságosan szerettem a csillagokat, hogy féljek az éjszakától.
8. Csodálni a lét kristályvirágát, szívekbe hajló fényes ágát, s e szépséget mind csokorba szedve vigaszul hozni az embertelenbe.
9. Szeretem lelkednek Magas röpülését, Szeretem szivednek Tengerszem-mélységét, Szeretlek, ha örülsz És ha búbánat bánt, Szeretem mosolyod S könnyeid egyaránt. Petőfi Sándor
10. Szeretem az égnek csillagtáborát. Szeretem a Földnek parányi porát. Szeretem az erdőt, a vadvirágot. Szeretem a jót és az Igazságot. Móra László