Széttépném őket, mint a párduc, csak tudnám korhadó bensőjükből kitépni hulla lelküket és új, szent, igazi emberi életet lehelni bele.

Kapcsolódó idézetek

1. Szabadíts meg a tulajdon életemtől, de úgy, hogy élve maradjak, szenvedjek ki, de úgy, hogy új napra támadhassak.
2. Bárcsak szent lennék és angyal óvná léptemet, akkor a tûzbe ugorhatnék, és hamuvá porlaszthatnám minden bûnöm. Jeanette Winterson
3. A halottakat, hiszen úgy sem segíthetünk rajtuk, minden mód el kéne tenni láb alól; tetemüket elhamvasztani, nevüket kitörülni, képüket elpusztítani, s minden nemzedéknek, ha már megszületik, újra kellene próbálnia megkezdeni az életet. Ignotus
4. Az embert könnyû megtörni, de nagyon nehéz újra lelket önteni belé, könnyû megsemmisíteni, de nehéz feltámasztani. Ladislav Fuks
5. A mai a hátralévő életük első napja. (...) A maguk helyében nem tennék mást, csak annyit, hogy minden egyes napot úgy ölelnék magamhoz, mint egy rég látott szeretőt, és szinte kipréselném belőle az erőt adó életnedvet.
6. Gyere, hajolj fölém, fogd ki a lélekből a testet, vedd magadhoz azt, ami belőlem állat vagy ember. Hadd mozduljon el a szép fogoly, hadd keressen új cellát magának a szívedben. Háy János
7. A fiatal test olyan könnyen tud újjászületni. Bárcsak a lélek is képes lenne rá. Zakály Viktória
8. Istenem, ha lenne egy darabnyi életem. Nem engedném, hogy egyetlen nap is elteljék anélkül, hogy megmondjam az embereknek, hogy szeretem őket. Minden egyes nőt és minden egyes férfit meggyőznék arról, hogy ők számomra a legkedvesebbek, és szeretetben élnék a szeretettel. Megmutatnám az embereknek, mennyire nincs igazuk, ha azt hiszik, hogy nem szerethetnek többé, midőn már öregek, nem tudván, hogy akkor öregszenek meg, ha nem szeretnek többé! Egy gyermeknek szárnyakat adok, de megtanítom neki, hogyan repüljön a sajátjával. Megtanítanám az öregeknek, hogy a halál nem a korral jár, hanem a felejtéssel. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek. Temesi Ferenc
9. Miként az ember leveti elnyûtt ruháit és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe. Bhagavad-gíta
10. Küldjétek el őket csak egy éjszakára, Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára. Csak egy éjszakára: Hogy bujnának össze megrémülve, fázva; Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna; Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét, Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még! Gyóni Géza