Bárcsak szent lennék és angyal óvná léptemet, akkor a tûzbe ugorhatnék, és hamuvá porlaszthatnám minden bûnöm.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha világgá mehetnék, akkor a tegnapokból, jobb magamból megmenteném, amit lehet; neked adnék jövőt, hitet, fekhelyet lombos fûzfaágból; s ha kívül-belül mégis fázol, nem engedném el a kezed! Egyed Emese
2. Hogyha énnékem szárnyam lett volna, Mint az galamb, elröpöltem volna. Hogyha az Isten engedte volna, Innét én régen elfutottam volna.
3. Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék, Minden áldott este fényben megfürödnék, És ha egyszer rajtam lánckerék taposna, Alattam a föld is sírva beomolna. Koncz Zsuzsa
4. Széttépném őket, mint a párduc, csak tudnám korhadó bensőjükből kitépni hulla lelküket és új, szent, igazi emberi életet lehelni bele. Wladyslaw Stanislaw Reymont
5. Várom, hogy egy angyal érkezzen, És fizessek a bûnért, ha vétkeztem, És ha el kell mennem innen, meglehet, Hogy te temeted el a testemet. Várjuk, hogy egy angyal érkezzen, És én fizetek a bûnért, mert vétkeztem, És ha el kell mennem innen, hát elmegyek, De kérlek, temesd el a testemet. Bonanza Banzai
6. Szeretlek. Ha bebocsátást nyerek a paradicsomba, gondoskodni fogok róla, hogy biztonságos és békés életed legyen, s ott fogok várni rád. Ha viszont e tettemért a pokolra jutok, mindent megteszek azért, hogy én magam rójam le a mindkettőnk élete során felhalmozódott adósságot, s azon iparkodom, hogy neked már jogod legyen a mennyekbe kerülni, ha eljön a te időd is. Ha pedig szellem válik belőlem, téged foglak őrizni minden éjszaka, hogy elkergethessek bármilyen kísértetet, amely álmodban bánthat. S ha nem lesz semmi olyan hely, ahova mehetek, akkor egyszerûen szétoszlom a levegőben, s így válok veled eggyé minden lélegzetvételednél.
7. A hamvát ifju szépségemnek teritettem eléd szőnyegnek, nagy szemem hivő villanását, könnyel megvert, bús ragyogását, hajam szőke, hercegi selymét, szûz testem érintetlen kelyhét dobtam égni a Te máglyádra, hogy izzóbb, szebb legyen a lángja. Boncza Berta
8. Álmaimban szárnyaidhoz érnék, angyalcsókot ajkaidról kérnék. Karjaid közt hamvaimmá égnék, de angyalodként hozzád visszatérnék.
9. Ó, minden voltam én, amire a lélek fényes! és engedelmesen letérdeltem a test minden ítéletéhez. Mindenre felragyogtam, ami fókuszaimat pásztázva kereste, a sejtések szétszórt sugarait tûzzé lobbantottam, én - a tiszta lencse. Váci Mihály
10. Sebeztek százszor, nem sírtam, ha véreztem, Felkeltem újra, ha új hajnalt éreztem. Por és hamu, mi tûz volt a véremben, Szóljon a vérző ima! Dalriada