Küldjétek el őket csak egy éjszakára, Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára. Csak egy éjszakára: Hogy bujnának össze megrémülve, fázva; Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna; Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét, Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

Kapcsolódó idézetek

1. Ó, lányok! micsoda erő van a ti szemetekben. Nélkületek éltem én sokáig, nékem a mosoly nem elég. Tőletek retteg az éjszaka, a reménytelen ég, ti kényszerítitek a halált is megadásra, ne hagyjatok el soha, tanítsatok és szeressetek, csüggedő szivemben reményt ébresszetek. Ne botladozzam egyedül, mint árva szörny, az éjszakában.
2. Ébressz fel engem legbelül, Hadd higgyem újra szentül, Nem kell, hogy gyûlöljem magam. Köztünk, de mégis kívül, Hadd üvöltsem nekik hírül, Hogy nekem újra társam van. Depresszió
3. Megfordulni, megmarkolni a két vállát, reccsenjen a csontja, kiáltson kínjában, torzuljon el a szép szomorú arca, rokkanjon meg rémületében... Fájdalmat okozni neki, hogy attól törjön meg, fogja föl, értse meg, nem mehet el. Szilvási Lajos
4. Ha még egyszer láthatnálak benneteket! Ha csak annyit tudnék, életben vagytok-e? Vagy, ha Isten őrizz, megbizonyosodnék róla, hogy ti már... nem! Ezt nem tudom végiggondolni! Álmatlanság kínoz. Vágyom utánatok, erősebben az éhségnél és szomjúságnál, ugyanakkor félek a bizonyosságtól. Nagyon fáradt, öreg ember lettem. Ha hozzátok fûző gyötrő kötelék nem feszülne bennem, alázatosan átengedném magam a rohamos hanyatlásnak. Valójában halott vagyok. Így azonban reménykedve és szorongva mégis hazamennék. Akár kísértetnek is. Haza. Hozzátok! Szepes Mária
5. Uram! Rendeld már, hogy hazamehessünk! Mindegy, hogyan, és mindegy, milyen áron! Nem akarunk örökké bujdokolni ezen a zord, otthontalan világon! Ha kell, gyalog is, éhesen, vacogva, tépett lélekkel és halálra váltan: csak otthon legyünk egyszer a hazánkban! Wass Albert
6. Emlékezz rá, hogy egyszer még, utoljára, találkoztál velem... És ha van még benned valami belőlem, mártsd be tolladat a lenyugvó nap tüzébe, s írd meg nekik... írd meg ezt a találkozást... és írd meg nekik, hogy hagytalak el, és hogy tûntem el, beleolvadva az alkonyodó égbe, ifjan, szépen és végtelenül szabadon, hogy ne lássalak többé. Karinthy Frigyes
7. Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel, Hadd vigye el a hangom messze a szél! Én látom, de mégsem érem fel ésszel, Csak hamis démonokat kergetnék! Ez ma még fáj, a pokol vár, De holnap nevetve mondok imát! Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár. Majka
8. Legyen ez egy másik város, Valahol a földön túl, Legyen ez egy kínzó mélység, Ahova a lelkünk hull, Legyen ez egy hosszú álom, Dideregve hûvös ágyon, Csak jöjjön már, Az, amire gondolnál. Keresztes Ildikó
9. Én Istenem! Jó Istenem! Becsukódik már a szemem, De a Tied nyitva, Atyám! Amíg alszom, vigyázz reám! Vigyázz kedves szüleimre, Meg az én jó testvérimre, Mikor a nap újra felkel: Csókolhassuk egymást reggel. Benedek Elek
10. Istenem, kérlek, add, hogy elviseljem a testemet s lelkemet érő kínokat, és ne gyûlöljem meg azokat, akik mindezeket okozzák! Töltsd meg szívem szeretettel és békével, bármi várjon is rám! A. O. Esther