Talán az ifjúkor túlzásával túl könnyen szórjuk el rajongásunkat, mert tévesen azt képzeljük, mindig lesz miből adnunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha túl büszkék, túl elszántak vagyunk ahhoz, hogy saját javunkat akarjuk.
2. Néha olyasmire vágyunk, amit nem kaphatunk meg. Mert túl van rajtunk. J. M. Coetzee
3. Elgondolkodtató, hogy miért halmozunk fel annyi mindent az életünk során, ha már korai gyermekkorunktól fogva tudjuk, hogy ennek egyszer úgyis vége szakad.
4. Annyira leköt bennünket, hogy megadjuk a gyermekeinknek mindazt, amink nincs meg, hogy nem jut időnk megadni nekik azt, amink megvan.
5. Az idő elmossa lassacskán az emlékeket, és mi hajlamosak vagyunk arra, hogy szívünkben hamis vagy megszépített illúziókat hordozzunk. Berkesi András
6. Olykor az egyértelmû dolgokban is elveszthetjük bizonyosságunkat. Balla D. Károly
7. Néha ellökjük magunktól, amire tényleg várunk.
8. Gyakran szorongtam, és nem találtam a helyem a világban. Ez természetes velejárója a gyermekkornak, amikor még túl fiatalok vagyunk ahhoz, hogy bármi értelmet tulajdonítsunk a létnek. Anthony Hopkins
9. Az ifjúság a szerelmet könnyen hőstettnek véli, és hamar megszokja, hogy ezzel be is érje. Aki túl korán mûveli, azt eltéríti az alkotástól és a hatalomtól, és a szerelem ezek helyébe lép, ahelyett, hogy járulékukká és jutalmukká válna. Maurice Druon
10. Néha a legtöbb, amit a másiknak adhatunk, az maga a hiányunk. Soma