Talán már meg is szoktuk ennenmagunk hiányát. Rászoktattak, akik máris mindent elvégeznek (hiába mondják, hogy helyettünk): nélkülünk. Mi már nem is vagyunk, csak akkor, ha útban valakinek.

Kapcsolódó idézetek

1. Sehol semmiben nem vagyunk az elsők és az egyetlenek. Már korábban megtettek, megláttak, megéltek előttünk mindent. Csak azért vagyunk, hogy még egyszer megismételjük, újra letudjuk az egészet.
2. Mindenkinek van mivel megbirkóznia önmagában, vagyis egy kicsit mindannyian el vagyunk cseszve: az élet már csak ilyen. Julie Johnson
3. Nemcsak bennem nőtt meg a hiányérzet, hanem ezzel egy időben másokban is. Tulajdonképpen hasonlítunk egymásra: mindannyiunknak hiányzik valami.
4. Sok mindent elrontunk akaratunkon kívül. Sietünk, éljük az életünket, nincs időnk megállni és segíteni, ha az túl sok erőt és kitartást kívánna tőlünk. Azt mondogatjuk magunknak: majd... amíg aztán... egyszer rádöbbenünk, hogy nem maradt több helyrehozni való, túl késő.
5. Valamivel ki kell töltenie az időt; el kell hitetni magunkkal egy s más dologról egy időre, hogy az fontos. Mert különben egybekulcsolt kezekkel ülnénk az útszélen, és talán ez volna a természetes - minden egyéb csak magahitető fontoskodás. Kaffka Margit
6. Nincs időnk rá, hogy önmagunk legyünk. Csak arra szakítunk időt, hogy boldogok legyünk. Albert Camus
7. Mindannyian építünk valamit. Erről szól az életünk. Kell valami, ami a miénk. Megmarad vagy velünk jön, mikor elmegyünk, és nyomunk sem marad. Ki tudja, hogyan van elrendelve. De ez már nem is a mi dolgunk. J. J. Stalter
8. Elleneink kényszerítnek magunkra figyelni, s ezen uton ismerhetünk leginkább tévedéseinkre. Barátaink csak elaltatnak, csalfa önbizalomra szoktatnak, - a mi hiúságra s tudatlanságra viszen. Nicolas Malebranche
9. Bosszant, hogy néha megkérdezem, hogy van-e elég időm mindenre. Nincs szükségem időre. Ahogy neked sincs. Nincs szükségünk ugyanis mindenre. Minden megvan, amire szükségünk lehet. Már rég megvan.
10. Úgy telik el az életünk, hogy időről időre elfelejtjük saját magunkat: eltemetjük azt, akik voltunk. Egy idő után mindannyian kimondhatatlanul belefáradunk abba, amik vagyunk, és amik voltunk. Javier Marías