Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv se lesz, költő se lesz és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. Tanuld meg ezt a versemet.

Kapcsolódó idézetek

1. Sok év már eltelt, most jövök rá, most növök fel, és most esik le, már soha nem találok olyat, mint te, cseréltem az autóm egy biciklire. Mint Afrika nap nélkül, Ázsia rizs nélkül, a szél is elkerül, a fülemet fújja, és ugyanazt a dallamot suttogja, hogy hogy lehettem ekkora idióta. Halott Pénz
2. Nincs már hely a földön, Ami nem lenne börtön, Ha nem vagy ott, vagy nem jössz velem.
3. Tanulj meg élni! A jót ne keressed Rideg könyvekben, elszáradt szívekben. Használd ki a mosolygó, röpke percet. Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben. Reviczky Gyula
4. Ha nincs hely leülni a tüzednél, Ha szeretsz, de inkább nem üzennél, Ha adsz még, de nem érzed magad jól, Ha nem hiszed, hogy a dal néha rólad szól, Ha a visszhangot nem hallom sehol, Ha a kérdésre senki nem válaszol, Ha a lámpák fényében megfagyok, Tudni fogom, hogy fölösleges vagyok. Ismerős Arcok
5. A dolgoknak egyszer csak végük szakad. Mindennap, minden éjjel, télen, nyáron, a csókoknak, a szerelemnek. A bor is elfogy vacsora közben, a tányérok a mosogatóból, a benzin, akkor is, ha teletankoltál, a tûzifa, az élelem. Véget érnek a kezelések, a jó könyvek, a kávészünet, a pénztár előtt a sor, az elbeszélés, a rémálom. A harisnyák végül a fiókba kerülnek, a ruhák a szekrénybe. A bûnösök a börtönbe. Az iskola csengőszóval ér véget. Befejeződik a háború, a járvány, a vizsgaidőszak, a zene, ha felemeled a kezed a billentyûkről. Elfogy a cukor. Minden véget ér. Egy nap a világ is, talán.
6. Azt az életet kéne választanod, amelyikben a legboldogabb lennél. Mert hamarosan már nem lesz alkalmad választani. Matt Haig
7. Csak nélkülözz: az élet így tanít. Hiányzani fog mindig valamid. Hogy meg ne szoknád, nincsen oly gyönyör; De puszta híja sírodig gyötör. Reviczky Gyula
8. Az idő drága kincs, Ezt ha te elvesztegeted, Pótlója sehol sincs, Mert vissza már nem nyerheted. Bezerédj Amália
9. Köröttünk durvul a világ, annyi sérelem ér, Sötét játszmákba kényszerülsz, az ígéret mit sem ér. Elveszett órák, energiák, mikor úgysincs sok időd, S ha valóra válnak az álmaid, már örülni sincs erőd.
10. Elengedni békében, aki menni készülődik, erőt kívánó tudás. Vagy tett? Ki tudja. De elviselni, hogy üres az ágy, hogy nem tudod már felültetni... Hogy nem kell senkinek a tálcán a kávé. (...) Hirtelen szabad vagy. Most már csak ezt kell elviselni. Ezt a rád zuhanó, nagy, üres szabadságot. Schäffer Erzsébet