Tanuljon meg az ember a maradandóra nézni a változóban és mulandóban; tanulja meg elviselni oly dolgok eltûnését, amelyeket tisztelni megszokott, anélkül hogy tiszteletét elveszítené; tanulja meg, hogy nem azért van itt, hogy alkosson, hanem hogy ő alakuljon.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember utasítsa el azt, amivel nem ért egyet, ne alázkodjon meg, még ha ennek következtében kellemetlenebb helyzetbe kerül is átmenetileg. És próbálja meg értékelni az új helyzetben a jót. Mindig azt kell nézni, ami marad és nem azt, ami elveszett. Konrád György
2. Csak maradandó dolgokra szabad költeni, nem pillanatnyi, múló örömökre... Amíg az élet meg nem tanít, hogy a maradandó sem többet érő, mint a pillanatnyi. Füst Milán
3. Meg kell tanulni gondolkodni, kizárni a lehetetlent, és tudomásul venni, hogy ami ezután marad, akármilyen valószínûtlen is legyen, az lesz az igazság. Mira Grant
4. Egy tanult embernek semmit sem szabad nagyon a szívére vennie, meg kell értenie, hogy minden úgy történik, ahogy éppen történnie kell, mert ha valaminek másként kellene történnie, mint ahogyan történt, akkor másként történt volna. Sólem Áléchem
5. Az emberek tekintsék önmagukat mindig olyan lényeknek, mint akiknek szükségük van a megváltozásra, és mint akik képesek is a változásra. Sohase tartsák magukat változhatatlannak, tökéletesnek vagy megjavíthatatlannak... Különben teljesen képtelenek a megváltozásra.
6. Túlélni, túlélni szépen, - ezt kell megtanulni. Hallgatni önmagunk előtt is, hogy ne kelljen hazudni önmagunknak; feledni, elodázni, végig nem gondolni, élre nem állítani semmit, mert az életet csak vagy igazul, vagy tûrhetően lehet élni és az utóbbi mégis fontosabb. Kaffka Margit
7. Amit meg kell tanulni, azt nem lehet halogatni. Amit meg kell érteni, azt pedig előbb vagy utóbb, de meg kell érteni. S akit el kell fogadni, azt végül úgyis el kell fogadni. Tapodi Brigitta
8. Hogy az ember megtanulja a mások elviselését, gyakorolja a türelmét élettelen tárgyakon, melyek mechanikai vagy fizikai szükségszerûségüknél fogva cselekvésünknek makacsul ellenállnak! Erre mindennap nyílik alkalom. Az így nyert türelmet igyekezzünk átvinni az emberekre is! Szokjuk meg a gondolatot, hogy az emberek lélektelen tárgyakhoz hasonlóan, a természetükből folyó szigorú szükségszerûség alatt állanak! Épp oly balgaság tehát tetteiken felháborodni, mint az utunkba gördülő kövön. Arthur Schopenhauer
9. Szembenézni az élettel. Mindig szembenézni az élettel és tudni, mire való. Vagy legalább ismerni. Szeretni azért, ami, s aztán lemondani róla.
10. Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz. Csernus Imre