Társadalmunk számos tekintetben toleránsabb lett, ami növelte boldogságunkat. De rendjén való az, ha egy külső személy miatt felbomlik két szülő stabil párkapcsolata? Jobban fel kellene tudnunk ismerni, és nagyon jelentőséget kellene tulajdonítanunk a kapcsolat megromlására utaló korai figyelmeztető jeleknek.

Kapcsolódó idézetek

1. Annyi bizonyos, ha mindkettőnkben megvan a vonzalom a másik iránt, hamarosan meglesz köztünk a megértés is. Nem vagyunk már kamaszok, hogy akadékoskodjunk, indulatoskodjunk, minden pillanatban valami félreértés áldozatává váljunk, felelőtlenül játszva önnön boldogságunkkal. Jane Austen
2. A gyereknek, mint mindenkinek, az lenne a jó, ha úgy viselkednénk, mint egymást szerető, normális emberek, akik nem akarnak állandóan előnyökhöz jutni a másik által, hanem az egymás iránti érzelmeken alapuló, kellemes és örömteli együttélés lehetséges útjait keresnénk. Nem túlféltően, nem túlóvóan, nem neurotikus kötődésben. Az a szülői, nagyszülői habitus, hogy képtelen vagyok a jelenben élve, felelős emberként mérlegelni egy kérést, hanem mindig pattanok, amikor valamit kiejt a száján, önmagában abnormális, és egy gyereknek rosszat tesz, ha abnormális gesztusok sokaságát kell átélnie. Vekerdy Tamás
3. A hatalomban, a barátokban, a családban, a szerelmünkben egyre kevésbé bízunk, egyre több óvatos gyanakvás halmozódik fel bennünk. S valóban, egyre inkább úgy tûnik, hogy a bizalmatlanság válik társadalmunk rákfenéjévé. A bizalmatlanság pedig a harmonikus társadalmi együttélés lehetetlenségét és főként legintimebb kapcsolatunk, a család szétesését jelenti. Popper Péter
4. Azok az emberek, akik próbára teszik a türelmünket, valószínûleg okkal vannak jelen az életünkben. Lehet, hogy hozzájárulnak a személyes fejlődésünkhöz, az együttérzésünk és megértésünk növekedéséhez. Feltétlen szeretetre taníthatnak. Julian Brass
5. Én abban hiszek, hogy az emberek változnak. Hogy képesek vagyunk alkalmazkodni egymáshoz, egyre jobban odafigyelni a másikra, az igényeire, és észrevenni, hogy a tevékenységein hogyan hatnak a környezetünkre. Folyton változunk. A folyamat része az is, hogy a változást észrevegyük, pláne egy családban, ahol mire kettőt pislantasz, a gyerekeid már felnőttek.
6. Sokan beleesünk abba a hibába, hogy hanyatló kapcsolatunkért a párunkat hibáztatjuk. Pedig ha ráébredünk, hogy a másik csak egy tükör, és megértjük, mi az, amiben változnunk kellene, a házasság nem csapda lesz, hanem lehetőség a fejlődésre. Szendi Gábor
7. Sokkal könnyebb boldogulni a világban, ha el tudod fogadni más normáit. Nem csak azt fogadod el természetesnek, ami a közvetlen környezeted, legyen az a szülő, család, vagy akár az országod.
8. Ostoba elvárásokban növünk fel, és mindenki azt hiszi, hogy a diszharmónia az ő hibája. Én is azt hittem, pedig, ha minket egészségesen nevelnének pici korunktól, azzal, hogy az életnek az alapja a diszharmónia, és ha ez így van, nem okoljuk mindenért önmagunkat. Ne duplázzuk meg a sérelmeinket. Ha megcsalnak, nem elég, hogy sajnálom, hogy a kapcsolat megromlik? De ráadásul még magamat szégyelljem, nem abszurdum, hogy még magamat okoljam? Nem volna helyesebb úgy tudni, hogy ez a világ természetes rendje? Hogy nem azért csalnak meg, mert én ócska vagyok, és nem feltétlenül jobbal csalnak meg, csak egy mással... Mezei András
9. Mindannyian bonyolultabbak vagyunk, mint régen. Úgy érzem, hogy sokkal igényesebbek és óvatosabbak lettünk. A nőknek és a férfiaknak egyaránt egyre magasabbak az elvárásaik, ez pedig néha túl nagy nyomást jelent, mivel nem mindig van meg minden a partneredben, amit szeretnél. Meg kell tanulnunk elfogadni, hogy különbözőek vagyunk, és élvezni azt, hogy mindannyian másképp fejlődünk. Éppen ezért meg kell tanulni elfogadni azt, hogy a pároknak alkalmazkodniuk kell egymáshoz. Jennifer Aniston
10. Állítólag egy gyerek sokkal közelebb hozza egymáshoz a szülőket. Nos, igen is, meg nem is. Sok szempontból mindentől megfoszt, ami korábban összekötött minket, és arra sarkall, hogy magunkba nézzünk, és meglássuk, milyen valójában a kapcsolatunk. A beszélgetések tárgyilagosabbá, ügyintézés-jellegûvé váltak. Már nem kérdezzük meg, hogy telt a másik napja, inkább azt vitatjuk meg, ki menjen el a bölcsibe, ki fürdessen, ki vásároljon be. Minden a gyerek körül forog, csak arról beszélünk. A piacon bolyongó napokat, a spontán ivászatokat gyerekbarát szórakozási lehetőségek váltották fel. És az ember eltûnődik: korábban miről beszélgettünk?