- Tegyük fel, hogy megismerek valakit Veronában, és őrülten egymásba szeretünk. Te azt mondanád, hogy ez a sors keze volt, ugye? - Igen. - Oké, ez azt jelenti, hogy ezzel semmit nem tudtam kezdeni, mert előre meg volt írva, ugye? - Ez a végzet. - Jó, de mi a romantikus ebben? Mert ha kiveszed a választást a képletből, akkor csak bábok vagyunk, akiket zsinóron rángatnak az előre elrendelt sorsunk felé. De hogyha van mondjuk négymilliárd nő a Földön, és én kiválasztok egyet ebből a rengetegből, na, az már romantikus.

Kapcsolódó idézetek

1. Hiszem, hogy van egy kéz, amely irányítja a sorsunkat. Csak nem bánik mindig finoman velünk. (...) Nincs sok választási lehetőségünk. Logikus érvekkel és előretervezéssel nem sokat tudunk befolyásolni a sorson. A többi pedig... valaki mástól függ. Az, hogy hová sodor az élet, kit ismerünk meg, mi történik a szerelmünkkel... az ilyen dolgok eldöntésébe nincs beleszólásunk. J. R. Ward
2. Megszállottak vagyunk, mi, nők a szerelemtébolyban, végtelenül ostobák, és ettől kiszolgáltatottak. Annyira rosszul választunk. Vagy érzelmesen, vagy bölcsen, a kettő együtt ritkán jár. Akit imádunk, annak mindent lehet, akit meg nem, az akár fejre is állhat, szegény, mindegy. Tisza Kata
3. A szeretet nem más, mint egy játék az elkerülhetetlen végzetünkkel, ahol az sem nyer, aki komolyan veszi, s az sem, aki dacol a sorsával. Kicsit olyan ez, mintha visszafele lépkedne az ember, mint egy visszaszámlálás nulláig. Hiába szeretünk kitartóan és önfeledten, ha a játék valakinél véget ér, kezdhetjük az egészet újra.
4. A szerelem épp annyira végzet kérdése, mint a tervezésé, épp olyan szépséges, mint amilyen katasztrofális dolog. Talán rengeteg békát kell megcsókolni, mire rátalálunk a hercegünkre. Vagy rengeteg békát kell kirúgnunk a házunkból.
5. A találkozásokban, a randizásokban, és végül a házasságban olyan nagy szerepet kap a véletlen, annyira kiszámíthatatlan, kivel találkozol, és végül kit veszel feleségül, hogy a "világ leghozzádvalóbb" nőjének nevezni valakit nem egyéb, mint romantikus túlzás.
6. Nem tudom, szerintem a férfiak romantikusabbak, mint a nők. Amikor mi megnősülünk, egyetlen lánnyal tesszük. Sok idő eltelik, amíg megismerjük a lányt, és arra gondolunk, hogy idióták lennénk nem elvenni ezt a tökéletes lányt. De úgy tûnik, a lányok, amikor odaérnek, hogy választaniuk kell, a legjobb lehetőséget választják. Ismerek olyan lányokat, akik férjhez mennek, mert a fiúnak jó állása van. Az egész életüket elszórják, keresvén a fehér lovon érkező herceget, de a végén ahhoz mennek hozzá, amelyiknek jó állása van, és aki mellettük lesz.
7. A legjobban arra vágyunk, hogy tartozzunk valakihez. Vannak, akik első látásra egymásba szeretnek, azonnal érzik, a sors egymásnak rendelte őket. Nagyszerû érzés lehet, mint egy tündérmesében. Boldogan élnek, míg meg nem halnak. De azért általában nem ilyen egyszerû. Legtöbbünk számára ez kevésbé romantikus. Tele van bonyodalmakkal, problémákkal, lekésett pillanatokkal és elszalasztott lehetőségekkel. Nem azt mondjuk, amit kellene és nem is akkor.
8. Az élet döntésekről szól, sorsunk a döntéseink összege. Egy részüket meghozzák helyettünk. Nem dönthetjük el, mikor és hol születünk meg, nem választhatjuk meg a rokonainkat, még azt sem, hogy kit szeretünk, de azt igen, hogy hogyan szeretünk.
9. Lehet, hogy a két szót, sors és végzet, én másként használom. A végzetben benne van a vég. Az valaminek a vége, nem az eleje. A sors pedig, az, amit nem választottunk meg. A sors a kezdet, amivel kezdtünk, a végzet, ahol végzünk. Egzisztenciálisan úgy lehetne értelmezni, hogy ide lettünk dobva. Amikor megszülettünk, mintha valaki okkal dobott volna minket oda, ahol találjuk magunkat. Feldmár András
10. A tökéletes szerelem kérdését... a véletlen oldja meg. A sors szeszélyétől függ, hogy azok közül a nők közül, akiket szeretni tudnánk, s akik bennünket szeretni tudnának, kikkel találkozunk, kikkel kerülünk össze, s a körülmények kedveznek-e, hogy létrejöjjön az a boldog harmónia, amelyben ez a probléma - mint valami nagyszerû befejező akkordban - megoldódik. Csáth Géza