Tény, hogy néha nehéz egy szingli nő cipőjében járni. Ezért is van néha szükségünk különleges cipőkre, hogy egy kicsit megkönnyítsük a lépteinket.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt mondják, ha igazán meg akarsz érteni valakit, a másik cipőjébe kell bújnod. De néhány cipőben nehezebb járni, mint a többiben, mert nem mindenki akarja megosztani a sajátját másokkal.
2. - A nőknek a cipő a legfontosabb. - Miért? - A jó cipők jó helyre visznek.
3. Vannak helyek, ahová két lába kell, hogy elvigye az embert. Vannak utak, amelyek más perspektívát igényelnek. A kilométerek többet jelentenek, ha lépésenként járjuk le őket, és érezzük a föld változását a talpunk alatt. Mark Lawrence
4. Egyedül érezzük magunkat, de mind egy cipőben járunk.
5. Néha nincs szükség arra, hogy a másik cipőjében járjunk ahhoz, hogy tudjuk, mit érez. Néha a legjobb dolog, amit tehetsz, hogy leülsz melléjük.
6. A különös vonzó: az egészen különös nyaralás, az egészen különös pár cipő, a sajátságos táplálkozásmód. Szingulárisnak lenni azonban ezt is jelenti: egyedülállóságommal meglehetősen egyedül és elveszett vagyok. Kaphatok ugyan visszajelzést róla, de egyedi voltomat nem értelmezik helyesen, mert senki sem ugyanazt a tapasztalatot osztja meg velem. Yvonne Hofstetter
7. Néha egyszerûen le kell lépnünk a városból, hogy új perspektívából láthassuk a dolgokat, de nem mindig vesszük észre, hogy szükségünk van erre, mert ugye ahhoz új perspektíva kéne, hogy észrevegyük.
8. Ha az ember tényleg belebújna valakinek a cipőjébe, akkor csak annyit tudna biztosan az illetőről, hogy az kergeti és cipőlopással vádolja - bár, persze, egy mezítlábas embert nem nehéz lehagyni. Terry Pratchett
9. Mindig gyengének éreztem magam, hogy nem tudok csak így továbblépni. Ha egy viszony vagy egy házasság véget ér, szakítanak és elfelejtik egymást, úgy válnak meg egymástól, mint egy pár elnyûtt cipőtől. Senkit nem tudok elfelejteni, akihez valaha közöm volt. Minden egyes ember különleges, és feledhetetlen, senkit nem lehet pótolni, ami elveszett, elveszett. Mindig megvisel, ha egy kapcsolatom véget ér, nehezen heverem ki. Sokkal óvatosabb lettem, mert egyszerûen túl fájdalmas még egy futó kaland is, inkább bele sem megyek, akkor is nehezen szakadok el a másiktól, elveszek az apró dolgokban. Apró részleteikben látom őket, és mindenkiben van valami, ami megindít és hiányozni fog nekem, ezek az apró, gyönyörû részletek teszik pótolhatatlanná a másikat.
10. Néha egy lépést kijjebb kell lépni, hogy emlékeztessük magunkat arra, kik vagyunk és hol akarunk lenni. Néha ki kell lépnünk a saját világunkból, hogy megtaláljuk önmagunkat.