Természetesen megnyugtató az a tény, hogy a szerelmi bánat elmúlik. De a szerelemre nézve ez nem valami jó jel.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelmi bánat nem csak az, hogy elveszítünk valakit, akiről azt hittük, miénk volt, hanem elveszítjük önmagunkat is. Tartásunkat, nyugalmunkat, hitünket. Valószínûleg ezért nem enyhül a veszteség azzal, ha bebizonyosodik, hogy szerelmünk tárgya nem volt az, akinek hittük. A csalódás az, hogy magunk maradtunk.
2. A szerelemnek olykor múlnia kell. Majd túl leszel ezen is, és találsz valaki mást, aki sosem okoz efféle szívfájdalmat. Kollár Betti
3. Jobb a szerelmi bánat, mint a bánat szerelem nélkül.
4. Ráébredünk, hogy a kalandok vagy élmények, amelyek azelőtt felkavartak, örömmel vagy szomorúsággal töltöttek el, immár hidegen hagynak. Úgy tûnik, mióta a szeretett lény eltûnt az életünkből, nem igazán vannak érzéseink... Eszünkbe jut, vajon érzékeinknek ez a kábultsága nem végleges-e? (...) A szerelmi bánat többi eleme természetesen lassan elcsendesül, már nem fáj a hiány. Francois Lelord
5. Szeretőnek lenni nyilván kellemes ideig-óráig. De kilátástalan.
6. A szeretet olyan érzés, ami a szerelem elmúltával marad. Még fontos neked a másik, reméled, hogy jól megy a sora, de már nincsenek illúzióid vele kapcsolatban. Ez már távolról sem olyan izgalmas, szenvedélyes érzés... az ilyesmi idővel megkopik. A rajongás már a múlté. De a végén megmarad a szeretet, és csak ez számít. Tony Parsons
7. A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom. George Gordon Noel Byron
8. Bárcsak azt mondhatnám, hogy elmúlik a fájdalom... de nem múlik el. Viszont könnyebb lesz. (...) Azt hiszem, mindig is fájni fog... de hogy őszinte legyek, nem akarom, hogy a gyász végleg eltûnjön. A fájdalom... azt jelzi, hogy emlékszem arra, akit szerettem. A gyász mutatja, hogy még érez a szívem, hogy szerettem, és ez csodálatos dolog. J. R. Ward
9. A szerelem néha öl, de máskor gyógyít. Mindenesetre jobb egy elvesztett szerelem, mintha sose lett volna szerelmes.
10. Szomorú volt. De ez amolyan mulandó szomorúság volt. Olyan szomorúság, amit az idő meggyógyít. Stephen Chbosky