Szomorú volt. De ez amolyan mulandó szomorúság volt. Olyan szomorúság, amit az idő meggyógyít.

Kapcsolódó idézetek

1. Kérdés, szerelem volt-e ez tényleg. Az volt. Mert fáj. Mindegy, most nincs más hátra, mint hordozni (...) a gyászt, tûrni a fájdalmat csöndben és titokban. Elmúlik. (...) El szokott múlni.
2. Az idő megszûri az ember érzéseit. Berkesi András
3. A szomorúság tovaszáll az idő szárnyain. Jean de La Fontaine
4. A törött szívet begyógyítja az idő.
5. Fáj a búcsú (...). De remélem, még találkozunk. S talán ez a remény ad vigaszt. Berkesi András
6. A szomorúság a lélek elidőzése az időben. Ancsel Éva
7. Napokon át rosszkedvû volt, szinte életunt. De időnként egy-egy percre visszanyerte egyensúlyát; néha egy-egy percre átjárta szívét annak a tudatnak a boldogító melegsége, hogy ezekben az években nem csak élt, hanem alkotott is valamit. Archibald Joseph Cronin
8. Hogy múlik az idő, úgy kopik, fakul meg a szív. Valami úgy hiányzik, amitől visszatér a jó. Oláh Ibolya
9. A szomorúságnak is van létjogosultsága. Nem kell azonnal megszüntetni, beleengedhetjük magunkat. Jó, ha néha elcsendesedünk, és a rossz érzéseknek is helyet adunk. Marijke ten Cate
10. Fájós szomorúság szorongatta szíve fölött a bordáit. Sírás környékezte, könnyülést, oldódást ígérő sírás. Ez az ember megérdemel engem - súgta magának hangtalanul. (...) Csak amikor megérezte, hogy könnyek szivárognak a szeme sarkából, könnyebbült meg a torkában keseredő boldogságtól. Szilvási Lajos