Ugrás a tartalomra
Ti férfiak (...) mást sem tesztek, csak mentek. Elmentek, elutaztok, elhajóztok, keresitek a szerencsétek, alakítjátok a jövőtöket, míg mi nők nem tehetünk mást, mint várunk ölbe tett kézzel, hogy visszatérjetek, vagy hogy legalább közöljétek velünk, amit a sorsunkról határoztatok.
Kapcsolódó idézetek
-
Megkaphatjátok a nőt, de ha nem szeretitek igazán: soha nem lesztek boldogok. És ti, asszonyok, tiétek a férfi, de ha nem szeretitek határtalanul: elveszítitek. Szárnyaló nőiességeket, ékességetek, finomságotok, csókjaitok és öleléseitek nélkül ők örök vándorok. Pedig ők is csak arra vágyakoznak, amire ti. Hogy szeressétek őket! S ők titeket.
Polgár Ernő
-
Ég áldjon! Oly soká mentünk mi egy irányba,
most más úton megyek, te is menj más úton.
Az értelmed legyen úrrá a bánaton,
s kérlek, ítéletet ne mondj rólam hiába!
Hatalmunk nincs magunk felett.
Elhamarkodott esküinken,
mit tettünk ifjú éveinkben,
a mindent figyelő sorsunk nagyot nevet.
Jevgenyij Abramovics Baratinszkij
-
Sokféleképpen vártalak... Vártalak, mint az elkeseredett feleség, aki tudja, hogy férje soha nem értette egyetlen lépését sem, és soha nem fog utána jönni, és ezért föl kell szállnom a repülőre, és vissza kell mennem, hogy aztán a következő válságból újra elmeneküljek, majd visszamenjek, és megint elmeneküljek, aztán újból vissza. (...) Vártalak, ahogyan Pénelopé várta Odüsszeuszt, ahogyan Rómeó várta Júliát, ahogyan Beatrice várta Dantét, hogy megváltsa. A sztyeppe ürességét benépesítették az emlékeim, az együtt töltött pillanataink, az országok, ahol együtt jártunk, az örömeink, a veszekedéseink. De ha hátranéztem, csak a saját lépteim nyomát láttam, te sehol nem voltál.
Paulo Coelho
-
Menj el, te átkozott, te rémes,
másutt keresd, amit a sors ád.
Ölelj, de menj sietve, s hagyd el
az emberek elátkozottját!
Kosztolányi Dezső
-
Nekünk, lányoknak össze kell tartatunk. Ez a férfiak világa, és ők nem tesznek mást, csak kihasználják a mi jó természetünket.
-
Mi, férfiak az előítéletek szerencsétlen rabjai vagyunk. (...) Ha viszont egy nő elhatározza, hogy lefekszik egy férfival, nincs az a kerítés, amit át ne ugrana, nincs az a vár, amit le ne rontana, nincs az az erkölcsi meggondolás, amivel ne törölné ki a fenekét: nincs az az Isten, aki számítana.
Gabriel García Márquez
-
Ó, ti modern lányok! Nem értelek benneteket! (...) Azt hiszitek, hogy manapság már egyenlők vagytok a férfiakkal, de amikor a szív dolgairól van szó, akkor ez természetesen nem így van. A férfiak nem változtak semmit: ők azt szeretik, ha meg kell hódítani a nőt, és ez minél izgalmasabb, annál jobban vágynak rá.
-
Nőként egy kapu előtt állsz. Ez a lehetőség kapuja, ahol adva van az arcod, az alakod és a beszéded, hogy magadhoz vonzz egy férfit. Ergo, addig kell megragadnod a fickót, amíg a kapu nyitva áll, mert ha egyszer bezárul, bumm, elúszik az esélyed, és fullasztó helyzetbe kerülsz. Egyedül. Érted? Oxigén nélkül. Senki sem élheti túl. (...) Egy férfi mindig találhat magának nőt, de fordítva ez már nem igaz.
Adriana Trigiani
-
Ne ragadj le egyetlen pasinál se, (...) a férfiak csak elvesznek, te adsz, ők meg csak elvesznek és elvesznek.
Jens Liljestrand
-
Ne mint fiú menjen oda, hanem mint férfi. (...) Mint férfi, akin végigszántottak a múlt és jelen csapásai, de aki mégis előrenéz, egy új és egy szebb élet felé. Kérje meg, hogy tartson ki maga mellett. Gondoljon arra, hogy egymás iránt érzett szerelmük igazán gyilkos tûzben állta ki a próbát. Mindketten hajlandók voltak egymásért feláldozni életüket. Ennél csak nem kell nagyobb bizonyíték?
Agatha Christie