Trianon territoriálisan elcsatolt tőlünk országrészeket, Ady szellemileg örökre hozzánk csatolta Párizst.

Kapcsolódó idézetek

1. Trianonba akarok menni, a dolgokat a helyükre tenni, Hogy lehessünk Nagyszalontán, családi körben eztán. Hisz amiről nem mondunk le, az mindig a miénk marad.
2. Nincs, ami csillapítaná a Trianon okozta seblázat. Ám a csonkításnál nagyobb probléma, hogy a mûveltségétől megfosztott nemzet nem csupán identitását veszti el, hanem emberi tartását is, majd emberiességét, és végül: emberségét. Fazekas István
3. Ami nem volt enyém, törik is össze. Amit nem éltem, hiányzik örökre. Volker Braun
4. Az olyan városok, amilyen Párizs, szüntelenül gyarapodnak. Csak ilyenekből lesz főváros. Nagy katlanok ezek, bennük fut össze egy ország minden földrajzi, politikai, erkölcsi és szellemi hulláma, egy nép minden természetes hajlama; úgyszólván kútfői, de egyben gyûjtőcsatornái is a civilizációnak. Victor Hugo
5. Mindenkinek megvan a maga Trianonja, Erdélye, lecsatolt, elvett, elvesztett nemzetrésze, de ez sovány vigasz (...). Minden történelmi adat, minden háború, minden békekötés, minden elvesztett és megnyert ügy mögött, és minden centiméter kiigazított határ mellett emberek vannak. Emberek, akik élni szeretnének, és azt akarják, hogy egyszer majd a szülőhazájuk földje fogadja be őket.
6. Nem csak a földjüket vesszük el azoktól, akiktől a szülőföldjüket elvesszük. A múltjukat is, a gyökerüket, identitásukat. Karen Blixen
7. Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét, Vérünkbe oltva ősök honszerelmét, Féltőn borulni minden magyar rögre, S hozzátapadni örökkön-örökre!... Sajó Sándor
8. A győzelmek mind összefolynak, de a vereségek örökre bevésődnek az ember fejébe.
9. Furcsán mûködik az emberi agy, az egyik pillanatban még zokogunk, mert úgy érezzük, kitépték a szívünket, elnyelnek az emlékek és belehalunk a keserûségbe. A másik pillanatban viszont kilépünk a De Gaulle reptér ajtaján, megérezzük az illatot, megpillantjuk a sorakozó taxikat, a fülünket pedig minden irányból francia szavak ütik meg, és hirtelen úgy érezzük, hogy hazaértünk. Leiner Laura
10. Talán jobb, ha valami soha nem is volt a miénk, mintha valaha a miénk lehetett, majd örökre elvesztettük.