Ugrás a tartalomra
Tudod, én rájöttem, hogy a kertészeket kemény fából faragták. Az igazán jó kertészek nyolcvanéves korukra érnek be. Ha egy erős, izmos, harmincöt év körüli fiatalemberbe botlasz, aki állítólag mindig kertész akart lenni, majdnem biztos, hogy egy cseppet sem alkalmas a feladatra. Csak arra hajlandó, hogy összesepergesse az avart, és ha valami komolyabb feladattal, munkával bíznád meg, azonnal kész a kifogás, hogy annak még nem jött el a szezonja. S mivel az ember, én legalábbis így vagyok vele, soha nem tudja biztosan, minek mikor van a szezonja, biztos, hogy ezek az állítólagos kertészek járnak jól.
Kapcsolódó idézetek
-
A férfiak olyanok, mint az alma, jót tesz nekik az idő. Mikor még kisfiúk, savanyúak és ehetetlenek. A fiatalemberek sem jobbak. Elvásik tőlük az ember foga, vagy bele is törik. Negyven év fölött aztán lassan megérnek, de igazán jók csak vénséges vénen lesznek, ötven fölött.
Borisz Akunyin
-
Csak a fiatalok nem érnek rá semmire. Csak azok türelmetlenek, mert azt hiszik, hogy lekésnek valamiről. Az öregek már nem... Azok már tudják, hogy minden eljön, aminek el kell jönnie, sőt, hogy sokszor túlságosan hamar jön el.
Bozzay Margit
-
A szüleim barátainak és az ő gyerekeiknek is a nagy része diplomás. De ez nem jelenti azt, hogy sikerült olyan munkát találniuk, amilyet szerettek volna. Éppen ellenkezőleg: elvégeztek egy egyetemet csak azért, mert valaki egyszer, amikor az egyetemek fontosnak tûntek, azt mondta, hogy az érvényesülhet az életben, akinek van diplomája. És sorra tûnnek el a kiváló kertészek, pékek, antikváriusok, kőmûvesek és írók.
Paulo Coelho
-
- Próbálom eldönteni, mi leszek, ha nagy leszek. Ami nem kellemes harmincévesen.
- Nem számít, hány éves vagy, amikor rájössz. Az a fontos, hogy előbb gyere rá, mint hogy valaki megmondja, mi legyél, és aztán tévedjen.
John Scalzi
-
Fiatalnak lenni nem olyan jó dolog. Az a bizonytalanság kora, nem csak anyagilag. Még nem tudom, ki vagyok, jó vagyok-e, elég szép, elég okos vagyok-e, elfogad-e anyám, apám, szerelmem, tanárom, főnököm. Ahogyan az ember idősödik, ezek azért eldőlnek. Némelyikre az a válasz, hogy nem, de még az is jobb, mint a bizonytalanság. Ezért gondolom, hogy amikor valaki a hatvanadik életévét elérte, és ezeket a kérdéseket nem tudta tisztázni, valamit elrontott.
Vámos Miklós
-
Ki tud várni, az sokat tud; s nemcsak tud sokat, de tehet, s tenni fog sokat. A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet; de érti, miképpen az rendes időre megnő, s unokáját gyümölccsel enyhíti. Õ tudja, miért kell várni; s ki várás után sok jót nyert, az munkálni a jövő korért sem rest.
Kölcsey Ferenc
-
Az öregkor az addig élt élet testben és lélekben is megnyilatkozó, markánsan láthatóvá váló végső formája. A test és a lélek pontosan olyan lesz, amilyennek addig "faragták". Ha egy fát szerető gondoskodással ültetünk el, és nap mint nap törődünk vele, pompás lombkoronát növeszt, majd gyümölcsöket érlel, és kellő odafigyeléssel hosszú éveken át képes árnyékot adni. Ha nem gondozzuk, nem figyelünk rá, élete megszakad: termőre fordulás helyett kiszárad és elpusztul. Ilyen az ember élete is. Az, hogy ki milyenné válik öregkorára, egy folyamat része.
Boldizsár Ildikó
-
Teljesen mindegy, hogy hány évesek vagyunk, ha merünk belevágni új dolgokba, akkor a nyolcvanéves is érezheti magát húszévesnek. De a húszéves - vagy harminc -, aki nem mer új dolgokba belefogni, úgy fogja magát érezni, mint a százötven éves. Tehát azért vannak az öreg fiatalok, és vannak a fiatal és középkorú haldoklók, akik látszólag élnek, de valójában nem élnek.
Csernus Imre
-
Mindenki egyre bölcsebb lesz egy pontig, aztán ismét elkezd lecsúszni. Szinte minden öregember, akit ismerek, többé-kevésbé dilis. Elméletileg sokkal bölcsebbnek kellene lenniük, mint a fiatalabb emberek, ha más nem, a nagyobb tapasztalatuk miatt, de valójában úgy tûnik, gyorsabban ragad rájuk az ostobaság, mint a bölcsesség.
Henry Louis Mencken
-
Azt hiszem, hogy a mûvészek gyakorta nem tudják, mihez is értenek a legjobban, mert túl hiúak, és értelmük valami büszkébb dologra irányul, mint azokra a kis palántáknak látszó valamikre, amelyek újonnan, különösen és szépen, valódi tökéletességben sarjadhatnak az ő talajukon.
Friedrich Nietzsche