- Tudod, hogy miért nem beszélnek a növények? - (...) Erősebbek nálunk. (...) Csak az életre koncentrálnak, ezért nincs szükségük szavakra. - Mégis mi esszük meg őket. - De azért, hogy élhessünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha a növények hangokat adnának, akkor biztosan mindenki odafigyelne rájuk. Ehelyett viszont ők színekkel, formákkal, méretekkel és a felületük milyenségével kommunikálnak. Nem nyávognak, nem ugatnak, nem csipognak. Azt hisszük, hogy nincs szemük, pedig látják, milyen szögben áll a nap, vagy azt, hogy feljött-e a hold. Nemcsak érzik a szelet, de meg is változtatják saját növekedési irányukat a légáramlatok miatt.
2. Beszéljünk többet a fákról, mert élet van bennük: élelem, otthon és évszakok. Ha őket csak élni, maguktól nőni hagyod, az már önmagában a legnagyszerûbb dolog.
3. Azt mondják, hogy vannak jelentőségteljes kudarcok és vereségek, amelyek erősebbé tesznek. Tudod, hogy mit jelentenek ezek? Az élőlények számára a győzelem az élet, és a vereség a halál. Ez túlzó példa, de az emberekben megmaradt ez az ösztön. Azok, akik ismerik a vereség rettenetét, éheznek a győzelemre.
4. Miért sokkal nehezebb számunkra a növények megértése, mint az állatoké? Az evolúciós történet az, ami nagyon hamar elválasztott bennünket a növényvilágtól. Összes érzékünk egészen másképpen mûködik, úgyhogy alaposan meg kell dolgoztatnunk képzelőerőnket, hogy legalább valami halvány fogalmunk legyen arról, mi zajlik a fákban. Peter Wohlleben
5. Az ember csak azt érti meg, amire maga jön rá, amit készen kap, anélkül, hogy lélekben megdolgozna érte, az egyik fülén be, a másikon ki. Olyan ez, mint a növények öntözése: a növény nem élhet víz nélkül, de nem sokat ér a vízzel, amit a leveleire öntenek, az lepereg róla, csak azt a vizet képes igazán felhasználni, amit a gyökerein keresztül maga szív fel.
6. Élünk anélkül, hogy tudnánk, miért és minek. Mindnyájan élünk, s az a célunk, hogy boldogok legyünk. Mindnyájan élünk, különbözőképpen és mégis egyformán. Anne Frank
7. A növényekhez hasonlóan mi is a fény tele fordulva próbálunk növekedni. Másképp fogalmazva: nem arra törekszünk, hogy megszerezzünk valamit, ami hiányzik az életünkből, hanem hogy felismerjük azt, amivel eddig is rendelkeztünk, részünk volt, csak nem hasznosítottuk. Ez az életünk helyes, pozitív megközelítése - ha ugyanis megteremtjük magunknak a megfelelő körülményeket, a növényekhez hasonlóan mi is növekedni, fejlődni fogunk.
8. A növények élnek, növekednek, szaporodnak körülöttünk; folyton-folyvást kinőnek a földből, vagy belenőnek oda. És mi ezt simán tudomásul vesszük, ügyet sem vetünk rájuk. Nyissátok ki a szemeteket, emberek! Mert ez fantasztikus!
9. Miért dicsekszik az ember, hogy annyival érzékenyebb, mint az állat? Hisz ettől az csak nélkülözhetetlenebb. Ha a mi indítékaink csak éhségre, szomjúságra s testi vágyakra korlátozódnának, majdnem szabadok lennénk, de így megindít minden szél, egy véletlen szó vagy jelenet, avagy amit e szóból kiérezni vélünk. Mary Shelley
10. Az élet nagyon egyszerû. Még a fák is megélik; egyszerûnek kell lennie. Miért vált olyan bonyolulttá számunkra? Mert elmélkedni tudunk róla. Ahhoz, hogy az élet sûrûjében létezz, az élet intenzitásában és szenvedélyében, el kell dobnod minden életfilozófiát. Máskülönben ott maradsz elveszve a szavak ködében. (...) A filozófia megbénítja az embereket. Az életnek nincs szüksége filozófiára, az élet elegendő önmagában. Osho