Tudod, nincsen rá szó, Ami a szívembe zárt, Néha több volt, mint jó, Hallani lépted dallamát, Ugye nem bánod, ha néha Olyan nehezen mondom el, Egy gyermekké tettél, Akit a szerelem nevel fel.

Kapcsolódó idézetek

1. - Állandóan azt hajtod, hogy nem szeretem a gyermekemet. - Szereted, nem mondom, de ahogy neked jó. Olyannak szeresd, amilyen! Ez a nehéz.
2. Kérded, miért hogy dédelgetlek? E gyöngédségre van okom; Halld hát miért, miért szeretlek: Olyan vagy, mint ifjúkorom. Sully Prudhomme
3. Nehéz vagyok? Nekem se könnyû, hogy már csak téged lélegezlek, mit adhatok? mit kérjek tőled? próbáld megszokni, hogy szeretlek. Zelk Zoltán
4. Csak ritkán mondom ki azokat a szavakat, amelyeket hallani szeretnél, de azt tudom, hogy szeretlek. Teljes szívemből. Te vagy a ragasztó, amely összetart engem. Charles Martin
5. Jöjj és rázd fel dermedt szívemet, Mert nélküled így élnem nem lehet; S légy égi üdv, vagy kínzó gyötrelem, Mit bánom én? csak téged bírjalak Oh szerelem!
6. Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben, Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben. Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem. Children of Distance
7. Hogy szeretlek, hogy imádlak, S te vagy az én örök gondom, Hogy semmim nincs drágább nálad, Oh hazám! oly ritkán mondom. Tóth Kálmán
8. Egy könny egy könyvbe zárva, Mint a rab, ki nem szabad, de jóra várva száll. Nem kell tanár a szív nyelvén, Ért, aki érez, én miért ne tenném? Children of Distance
9. Nem a csinos láb, Sem a fitos mell, Nem a piros szád, Nekem mindened kell! Add oda nekem, Ami a szívedből maradt, Hát kinek nevelgetted A keblecskéid alatt?
10. Most újszülött még, egyszer gyermek, és egyszer felnőtt is leszek, terítsd felém szilárd szerelmed: még ismeretlen, bánt a nap. S ha majd növök, fogadj el engem, meg ne tagadd a vágyadat, hadd vessek ágyat a szívedben. Szabó Magda