Hogy szeretlek, hogy imádlak, S te vagy az én örök gondom, Hogy semmim nincs drágább nálad, Oh hazám! oly ritkán mondom.

Kapcsolódó idézetek

1. Óh, mert nálad nem drágább nekem édesanyám se; nélküle élni? minek? semmi se kellene már! Te vagy az otthonom, óh (...), csak te mindenem, életem és minden időm öröme! Sextus Propertius
2. Nem lehet elégszer mondani − de azért megpróbálhatod: Szeretlek. Büszke vagyok rád. Téged szeretlek, olyannak, amilyen vagy. Különleges vagy. Elég vagy. A világon te vagy számomra a legfontosabb. Ryan Holiday
3. Csak ritkán mondom ki azokat a szavakat, amelyeket hallani szeretnél, de azt tudom, hogy szeretlek. Teljes szívemből. Te vagy a ragasztó, amely összetart engem. Charles Martin
4. De drága vagy s tán nekem drága S tán nekem csak: Nézz olykor a világra, Hiszen olyan nézők a szemeid Néha S hiszen olyan ismerős tarjak Ezek, amiket most mutatok. De ha akarod, ezerszer Mondom ki még S hallgass még ezeregyedikszer: Akarlak. Ady Endre
5. Szeretlek, szenvedek. A sorsom fájdalom. Halld meg, nem titkolom az érted égő vágyat. Ó, szeretlek nagyon, engedd megvallanom, szeretlek, senki mást, és sóvárgok utánad. Afanaszij Afanaszjevics Fet
6. Szeretlek! Észre sem veszem, hogy hetek óta nem alszom miattad, hogy ápollak, gondozlak, odaadom a legjobb falatokat, mert nekem csak akkor jó, ha neked jó. Mert szeretlek. Müller Péter
7. Mikor nálad ott vagyok, mindig boldogabb vagyok, Mindig téged akarlak, mindig téged vigyázlak, És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből. Máté Péter
8. Szeretem magát, magára gondolok, lépten-nyomon elérzékenyülök s jobban, mintsem óhajtanám, a maga ügyeivel bajlódom, szorongva találgatom, vajon mit gondolhat most; átérzem minden gondját-baját, s át is vállalnám, csak lehetne; őrizem a szívét, ahogy a szobáját őriztem valaha, kitessékelve az alkalmatlankodókat; egyszóval mind jobban tapasztalom, milyen az, mikor az ember valakit jobban szeret, mint önnönmagát: mert én így szeretem, drágám. Ezt gyakran mondják csak úgy a levegőbe; dobálóznak a nagy szavakkal. Én, hogyha mondom is, sose szajkó módra, én mélységes mélyen átérzem. Marie de Rabutin-Chantal
9. Én úgy szerettelek, Hogy szebben nem lehet, S ha nem is voltam mindig veled, Sose voltam ellened, És csak benned hittem, Most csak azt szégyellem, Hogy így is kevés voltam neked.
10. Maradj velem, segíts nekem, Vigyél haza, fogd a kezem, Szeress nagyon, fáradt vagyok, S nehéz a szívem. Balázs Fecó