Ugrás a tartalomra
Tudom, hogy mire vágyom. Érzem legbelül, és igen, van, hogy kivetítem másra. Valakire, aki nem is tudja, hogy mi az, hogy ölelés vagy hogy szeretet - számomra. De én tudom, hogy nekem mit jelent, így csak egy gyenge pillanat kell, hogy el tudjam hitetni magammal, hogy amit kapok, az elég. Közben meg tudom, hogy a felét se tudja megadni annak, ami elég lenne. Ad valamit, de nem azt, amire vágyom. Kapok valamit, de nem elégít ki. Nem elég, mert nem erre van szükségem. De valamiért mégis, időről-időre képesek vagyunk elhinni, hogy jó lesz. Hogy majd ez lesz "az", közben meg már az első pillanatban érzed, hogy nem elég, mert ez csak varázslat. Ideig-óráig tartó varázslat, ami elmúlik. De valamiért még mindig elhiszed, hogy ez most más lesz. Teletöltöd képzelettel, aztán menjen. Csak épp akkor van baj, amikor kiderül, hogy a képzeletnek köze sincs a valósághoz.
Kapcsolódó idézetek
-
Néha az is elég, ha valakire gondolunk. Ha tudjuk, hol van és mit csinál, és a lelki szemünkkel látjuk. Arra való az emlékezet és a képzelet. Hogy elő tudd varázsolni. Ez a varázslat...
-
Az emberek azt gondolják, hogy valami vagy valaki szükséges a boldogságukhoz. Azt hiszik, a varázslat egy tárgyban vagy egy személyben rejlik. Pedig ez egyáltalán nem igaz. Mindenünk megvan hozzá, hisz a varázslat bennünk lakik. (...) Csak te dönthetsz úgy, hogy boldogan élsz... és nem kell hozzá más, elég annyi, hogy lélegzel, látsz, hallasz és szeretsz.
Hozleiter Fanny
-
Igazából mindannyian ugyanarra a szeretetre vágyunk. Ha nem kapjuk meg, az csak egy dolog miatt lehet: mi sem merünk ekkora szeretetet adni. Feltétel nélkül, elvárások nélkül, úgy, hogy a másik azt kezd vele, amit akar, mert igazából nálunk van bőven elég. Ezt kitanulni még mindig mûvészet, és csak keveseknek sikerül, hiszen olyan jó félúton lehuppanni a földre, és azt mondani, hogy na jó, akkor én szeretlek, és szeress te is. Pedig valójában ez nem erről szól. Szeretsz és szeretve vagy. Szeretetet adsz, és szeretetet kapsz vissza. Jön magától. Nincs benne görcsösség és birtoklási vágy. Hiszen igen, utóbbi öl meg minden kapcsolatot.
Oravecz Nóra
-
Mindig mást kapsz - pontosan azt, amire szükséged van. Azt az ölelést, ami megnyugtat, vagy épp a tekintetet, ami felvillanyoz. Az persze már a te dolgod, hogy megtanuld elfogadni azt, hogy meddig tartott, és nem "csak még egy utolsót, csak még egyet, aztán mehet" könyörögni, miközben tudod, hogy semmiből sem kaphatsz többet, csak annyit, amennyit neked szántak.
Oravecz Nóra
-
A vágy az, ami megteremti a közelséget, méghozzá azonnal, egyik pillanatról a másikra; de talán az ellenkezője is lehetséges, a közelség felől indulni, újra birtokba venni, míg el nem kapjuk a vágyat, ahogy ébredéskor próbálja az ember elkapni az imént látott, de máris elenyészett álmot: emlékszik a hangulatára, de egyetlen képe sem jut eszébe.
Rosella Postorino
-
Van, hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért... Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen. Hogy amikor már majdnem feladtad álmaidat, megérezd, hogy mire vágysz. Hogy ne érd be kevesebbel. Hogy újra átérezd, milyen az Igazi Pillanat. És várd tovább. Kitartóan. Mert eljön az a pillanat is. Ami örökké tart.
Csitáry-Hock Tamás
-
Érzést bárkinek adhatsz. Az nem olyan, hogy aztán elfogy, és nem lesz több. Nem. Annál inkább jobb, minél inkább mersz adni, hiszen visszakapod, és még több lesz belőle. Mélyebb lesz és igazabb - mert megtanulsz kapni. De lehet, hogy nem jön vissza. Te csak adod, meg adod, de nem érkezik az, amit várnál. Az egyetlen dolog pedig, ami kimondatlanul marad, a remény, hogy majd más visszaadja. Az élet, vagy valaki. És tudod, így is lesz. (...) Vedd észre, ha kapod, és fogadd el, engedd magadba. Egyszer pedig eljön majd a nap, amikor adsz, és az adja vissza, akiért a világot kimozdítanád a helyéről anélkül, hogy bárki élete sérülne.
Oravecz Nóra
-
Ha valaki velem akar lenni, akkor minden rezdülésével azon lesz, hogy ez megvalósuljon. Ha valaki számára fontos vagyok, akkor minden megnyilvánulása erről árulkodik majd. Ha valaki érzéseiben folyamatosan, hosszú távon bizonytalan vagyok, kétségek között vergődöm, és a kapcsolat nem nyújt érzelmi biztonságot, akkor nem a megfelelő emberrel van dolgom. Ez ilyen egyszerû.
-
Mondani kell valamit a félig teli pohárról. Azt, hogy mikor mondjuk azt, hogy elég. Lassan elmosódik a határvonal, a szükség és a vágy barométere. Néha csupán csak kóstolót akarunk, máskor meg nem létezik olyan, hogy elég: a pohár megtelik, és mi mindig egyre többet akarunk.
-
Sokszor ragaszkodunk olyan dolgokhoz, amelyekről azt hisszük, megadják nekünk mindazt, amire vágyunk, de ezek a dolgok valójában megakadályoznak minket abban, hogy megkapjuk mindazt, amire igazán vágyunk. Ha vágysz a szeretetre, és azt hiszed, hogy szükséged van valakire vagy valamire, hogy szeretetet érezhess, akkor önmagad gátolod abban, hogy igazán érezd azt a szeretetet, ami valójában te magad vagy.
Kyle Cease