Ugrás a tartalomra
Úgy tapasztaltam, a szenvedély sok mindenből táplálkozhat, beleértve az olyan kellemetlen érzéseket is, mint a veszteségtől való félelem.
Kapcsolódó idézetek
-
A félelem, hogy elveszítesz valakit, ugyanúgy tönkretehet, mint maga a veszteség.
-
A félelem leszûkíti az életemet, a vágy kitágítja. Ez egy állandó harc, nem lehet megmenekülni tőle. Néha azt tanácsolom valakinek, hogy kövesse a legnagyobb félelmeit, használja őket iránytûnek, és azért is abba kezdjen bele, amitől a legjobban fél. Azt gondolom, a legnagyobb félelem bújtatja a legnagyobb izgalmat. Tulajdonképpen csak az izgalmas, ami veszélyes.
Feldmár András
-
Az öröm, a szeretet mellett a szenvedést, így például a haragot és a félelmet is meg kell tudni élni.
-
A szomorúság annyira hozzátartozik az életemhez, hogy néha ijedség fog el, hátha el is múlhat.
Palotai Boris
-
A szenvedélyek mélyén, a gyönyörön túl mindig meghúzódik egy kis lelkifurdalás.
Alexandre Dumas
-
Hiszek a szenvedély létjogosultságában (...), s bármilyen szívesen vonják is kétségbe, abban is, hogy bizonyos emberek bizonyos érzései évtizedekig, esetleg holtukig megőrzik intenzitásukat.
Szabó Magda
-
Elfogadtam, hogy az életem része a félelem - különösen a változástól való félelem... És tovább haladtam előre, bármennyire is azt zakatolta a szívem, hogy forduljak vissza.
Erica Jong
-
A szívben több érzemény férhet meg, de csak egy szenvedély.
Eötvös József
-
Honnan és miért táplálódott belém, hogy ha valami nagyon jó adódik az életemben, rögtön társul hozzá az a rossz érzés is, hogy elmúlhat - mert ami nem eleve adott, hanem keletkezett, el is tûnhet...
Szilvási Lajos
-
Eddig azt hittem, hogy a szív leggonoszabb gyötrelme a szerelmi vágy és bánat. De ebben az órában megsejtettem, hogy van még egy másik, talán kegyetlenebb gyötrelem, mint vágyódni és vágyakozni, mégpedig az, ha akaratunk ellenére szeretnek bennünket és nem tudunk védekezni e tolakodó szenvedély ellen. Látni, hogy valaki közvetlen közelünkben elég vágyakozásának tüzében, és tehetetlenül állni mellette, mert nincs bennünk erő, képesség és hatalom, hogy kimentsük a lángokból. Aki boldogtalanul szerelmes, az időnként fékezni tudja szenvedélyét, mert nemcsak áldozata, hanem okozója is a bajnak; és ha a szerelmes ember képtelen uralkodni szenvedélyén, akkor legalább a maga hibája miatt szenved. Menthetetlen azonban az, akit szeretnek és nem tudja a szerelmet viszonozni, mert ennek a szenvedélynek a mértéke és határa már nem tőle függ, hanem kívül esik erején, és tehetetlen minden akarás, ha egy másik ember őt akarja.
Stefan Zweig