Úgy utáltam, ahogy az emberek a kígyót vagy a hernyót vagy az egeret vagy a meztelencsigát utálják. Minden ok nélkül. Nem a miatt, amit okozhat, hanem ahogy felkavarja az ember gyomrát, és elémelyíti az élettől.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyûlölöm a könnyen elérhetőt. És nem ember, aki nem áll ellen. Legfeljebb hangyaboly, amelyben már nincsen Isten. Kovásztalan ember. Antoine de Saint-Exupéry
2. Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem. Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom. Talán csak undor. Jól van így is. Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen. Inkább egyenek meg a férgek Mint hogy a férget megegyem. Karinthy Frigyes
3. Rágódott rég egy kérdésen a földigiliszta: Miért utálja őt az ember, hiszen olyan tiszta? Nem volt képes felelni rá sok oktalan állat, hogy terem az emberszívben undor és utálat.
4. Gyûlölöm a morcos és kókadt kedélyû embereket, akik elsiklanak az élet örömei fölött, s belegubancolódnak minden bajba, szinte legelnek rajta, mint a legyek; kik sima felületen nem bírnak megkapaszkodni, tehát a bütykös és gyalulatlan pontokra szállnak; vagy mint a pióca, mely csak rossz vért szív. Michel de Montaigne
5. Téged akarlak, mindenestől, minden részedet, még azt is, ami elmondhatatlanul bosszant, mert olyan mérget oltottál belém, amitől nem akarok szabadulni, mert kígyó vagy, és elszorítod az életemet, a lélegzetemet, de téged jobban akarlak, mint a levegőt. Mary E. Pearson
6. Az emberek gyûlölik azt, amitől félnek. Brandon Sanderson
7. Gyûlölöm és megvetem az embernek nevezett állatot. Jonathan Swift
8. Amikor valami szörnyûséges dolog történik az emberrel, az emberek hajlamosak azt ismételgetni, hogy minden okkal történik. Mindig is utáltam, amikor ezzel jöttek. Nem azért mondják, hogy megvigasztaljanak. Ostoba, gyáva dolog, mint a sötétben való fütyörészés. A kiszámíthatatlan sorstól való félelem.
9. Azt kell, hogy mondjam, utálom a pénzt. Amit azonban még jobban utálok, az, ha nincs. Katherine Mansfield
10. Az ember az embernek legfőbb ellensége... Nincs oly tiszta öröm, melyet keserûvé nem tesznek. Mint a pók az édes gyümölcsöt, megmásszák undok lábaikkal, és csúf mérgeikkel béköpik. Kármán József