Úgyszólván sebezhetetlen volt, gyûlölet, megvetés, irigység hiányzott belőle. S e hiány fegyverezte fel a páratlan képességgel, melynek birtokában akárkit, bárkit megértett vagy elfogadott.

Kapcsolódó idézetek

1. Az udvariassága pedig nem udvariaskodás volt, nem bók, nem üres fecsegés. Sokszor csak abban állott, hogy kellő pillanatban, észrevétlenül elhelyezzen egy közönyösnek látszó szót, melyet valaki kétségbeesetten várt tőle, mint életének igazolását. Ezt a legkülönb erénynek tartotta. Kosztolányi Dezső
2. Az irigység azt jelentette, hogy az illető különbözött a többiektől, egyéniség volt, méghozzá meglehetősen kicsinyes, ha ilyen érzés kerítette hatalmába. J. R. Ward
3. Sehogy sem tudta szétszedni az érzelmeit. Volt bennük aggodalom, lelkiismeret-furdalás, szemrehányás és elszántság, jókora elszántság. Túl hirtelen nyilalltak egymáson keresztül ahhoz, hogy megállítsa őket, rendet teremtsen köztük. Palotai Boris
4. Csodálatos képessége volt, hogy adott helyzetben sosem azt nézte, mit mondanak neki, mi történik vele, hanem mindig kristálytisztán átlátta a dolgokat, a lényegüket. Ezért nem is idegesítették fel az éles helyzetek, kívülállóként tudta átélni azokat, jellegzetes száraz iróniával reagálva a kihívásokra. Vavyan Fable
5. Képtelen voltam a rámenősségre; szégyenlős, bizonytalan, gyámoltalan magatartásom szemmel láthatóan valamiféle együttérzést váltott ki, s ennek hatására az emberek azt gondolták: segítsünk ezen a fiún. Így aztán ugyanazzal a módszerrel arattam sikert, mint amely a nők meghódításában segítségemre volt: az egész világ az ölébe akart venni.
6. Valami bámulatba ejtő, váratlan tettet szeretett volna véghezvinni - valami jót, hogy mindenki gyengédebb legyen hozzá, vagy rosszat, hogy mindenki rettegjen tőle. De sem jót, sem rosszat nem tudott kigondolni. Makszim Gorkij
7. Nem is annyira az érintése hiányzott, mint ő maga: egyetlen igaz társa és barátja, a beszélgetéseik, a vitáik, csalhatatlan éleslátása és kitûnő emberismerete, amely olyan sokszor segített már neki.
8. Hiányzott belőle a részvét, mely egy idegen életet is éppoly végzetesen szükségesnek érez, mint az önmagáét. Az ifjúság könyörtelen nihilizmusa lakozott benne. Kosztolányi Dezső
9. Szomjazott a nőre, akit csak sejtett, s akinek minden jót és gyengédséget kell kiváltania lelkének mélyéből, a nőre, aki bizonyára kezén, mosolyán és hangjában hozza el neki a világ minden ragyogását és fényességét.
10. A szerelemnek számtalan formája létezett, és mindent le tudott győzni. Ettől volt végtelen. És örök. Ez adott neki erőt. J. R. Ward