Az irigység azt jelentette, hogy az illető különbözött a többiektől, egyéniség volt, méghozzá meglehetősen kicsinyes, ha ilyen érzés kerítette hatalmába.

Kapcsolódó idézetek

1. Az irigység, csakúgy mint a harag vagy a gyûlölet, önmagába visszaforduló, negatív érzelem. Azaz arra nézve fájó és káros, aki érzi.
2. Úgyszólván sebezhetetlen volt, gyûlölet, megvetés, irigység hiányzott belőle. S e hiány fegyverezte fel a páratlan képességgel, melynek birtokában akárkit, bárkit megértett vagy elfogadott. Vavyan Fable
3. Az irigység az emberi természetben rejlik: mégis bûn ez és egyben szerencsétlenség. Arthur Schopenhauer
4. Az irigység természetünknek az az alantas vonása, melynek révén epekedve és búslakodva tekintünk arra, amit másokban boldogságnak vélünk.
5. Az emberek irigysége mutatja, hogy mennyire boldogtalanoknak érzik magukat; mások tetteire irányuló folytonos figyelmük pedig jele annak, hogy mennyire unatkoznak. Arthur Schopenhauer
6. Az irigység és a féltékenység annak számára is abszurd, aki érzi, mivel - hacsak nem vetemedik erőszakhoz - ő maga az egyetlen áldozata. Az ingerültsége nem akadályozza meg azokat, akikre irigy, hogy további sikereket, vagyont, elismerést élvezzenek. Matthieu Ricard
7. Szörnyû dolog a féltékenység. (...) Ha az ember gyalázatosan érzi magát, irigyli mások boldogságát. Graham Greene
8. Az a félelmetes, hogy az ember irigy. Lényegénél fogva az... azt hiszem, az irigység a létért való ösztönös harc egyik eleme. Benne rejlik a génekben. Jurij Trifonov
9. Az irigység az önimádat megjelenési formája.
10. Az irigység a legtermészetesebb, egyben a legegyetemesebb érzés: még a szentek is irigykednek egymásra. Emil M. Cioran