Vagyunk páran, akikben állandóan van egy érzés, hogy valami rosszat csináltunk. Hogy mi magunk vagyunk rosszak, vagy mi. Attól félünk, hogy megbüntetnek azért, akik mélyen belül vagyunk, azért, amit meg akarunk nevezni, de nem tudunk. Hát elrejtőzünk. Alkoholt iszunk, mert segít azt éreznünk, hogy magunkat adhatjuk, és hogy ne féljünk. De büntetjük magunkat vele. Amit legkevésbé akarunk, valamiért mindig az talál meg bennünket.

Kapcsolódó idézetek

1. Persze, hogy utálsz... úgy érzed, hogy kevesebb vagy nálam. (...) Akik rossz dolgot tesznek, általában rájönnek, hogy valami nem stimmel velük. Még ha elnyomják is magukban, tudják, hogy valami beteg belül.
2. Sokan azért isznak, hogy felejtsenek. Az alkohol elmossa az éjszaka végét, kitörli a jó tanácsot, meg az esetleges kínos incidensek emlékét, miközben hazafelé botladozunk. Sajnos azonban ha az ember kifejlesztette magában azt a készséget, hogy elfojtsa a régebbi emlékeket, amelyek lehangolóan józan állapotunkban halmozódnak fel, akkor az alkohol ezeket a korlátokat szünteti meg. És ha ez történik, akkor éppenséggel nem a beszeszeltek áldott feledésének álmát alusszuk, hanem lidércnyomásos állapotban újra átéljük a régi szörnyûségeket. Mark Lawrence
3. Mindenkinek van takargatnivalója. Valami belső sötét dolog, amit nem akarunk, hogy meglásson a világ. Úgy teszünk, mintha minden rendben lenne. Szivárványba csomagoljuk magunkat. Ennél többet talán nem is tehetünk, mert az ilyen dolgok néha sötétebbek másokénál.
4. Vagyunk, akik vagyunk. Mind hazudunk. Mindannyian tolvajok és függők vagyunk. Mindaddig boldogok vagyunk, amíg nem bántjuk magunkat vagy másokat. (...) Mindannyiunkban van harag, és amikor szembeállítanak a hibáinkkal, akkor felidézzük a múltat. Felidézzük a régi önmagunkat. Legalábbis megpróbáljuk. Arrogánsak és kéjsóvárak vagyunk és tele vagyunk hibákkal. De végül a hibáink utolérnek minket.
5. Többnyire álruhában érzem magam. (...) Vagy talán olyasvalakinek, aki rengeteg emberből tevődik össze. Talán egyre csak fölhalmozzuk ezeket az új meg új énjeinket. Magunkkal cipeljük őket, ahogy jó és rossz döntéseket hozunk, elcsenünk ezt-azt, elcseszünk ezt-azt, földerülünk, kiborulunk, összezuhanunk, szerelembe zuhanunk, az orrunkat lógatjuk, lógunk a szeren, meglógunk a világ elől, magasba törünk vagy törünk-zúzunk. Jandy Nelson
6. Azt, amit akarunk, a vágyainkat, sokszor mélyen elrejtjük magunkban. Annyira kedves és különleges, hogy félünk nyíltan megmutatni. Az a mi kis titkunk, és így semmi sem árthat neki. De néha fel kell tárnunk a titkainkat, és el kell kezdenünk élni.
7. A rossz közérzethez és a harag, szomorúság vagy sóvárgás érzéséhez hozzáadódik a tehetetlenség kényelmetlensége. Ezért aztán gyakran, hogy "elmúljon", nincs más eszközünk, mint hogy valaki ellen forduljunk, legyen az apa, anya, iskola, barátok, barátnők, kollégák, vevők, a szakma, az állam, a környezetszennyezés, a válság. Miután se nem értjük, se nem uraljuk belső énünket, találunk magunkon kívül felelőst, aki bûnbakja lesz a szenvedésünknek.
8. Mindannyian félünk. Van, aki jobban, van, aki kevésbé. Bátorság kell ahhoz, hogy beismerjük.
9. Majdnem minden embernek szüksége van rá, hogy elhitesse magával, hogy hozzájárul egy jobb világhoz. Vagy hogy legalábbis nem teszi rosszabbá. Hogy a jó oldalon áll. Még ha... nem is tudom... talán a legrosszabb tetteinknek is van valami magasabb célja? Mert majdnem mindegyikünk érzi, hol a határ a jó és a gonosz között, így ha a saját erkölcsi kódexünk ellen vétünk, kénytelenek vagyunk mentegetőzni saját magunk előtt. Fredrik Backman
10. Semmi nem fog változni, ha az ember megpróbál elbújni a problémái elől, vagy folyton másokat hibáztat. Elfuthatunk az érzéseink elől, elfojthatjuk őket nyugtatókkal, alkohollal, kábítószerrel vagy akármivel, de attól azok még ott maradnak. Sokkal jobb, ha az ember elindul az önismeret vagy a tanulás útján. Így nem csak azt tanulhatjuk meg, hogyan ne féljünk tőlük, hanem azt is, hogy miként állíthatjuk őket testi és lelki fejlődésünk szolgálatába.