Vajon feltûnt már a nőknek, hogy a férfiak is szoktak előre tervezni? Talán azért, mert izgulnak. Nem biztosak benne, mit szólnak hozzá, ha csak odamennek és bedobják, hogy: tetszel nekem! Tetszel nekem! Tetszel nekem!

Kapcsolódó idézetek

1. A férfiak nem tudnak menetrend szerint beleszeretni valakibe. Egyszerûen csak próbálják jól érezni magukat, azután meglátják, mi lesz. Épp ezért a tervek, amikkel előállunk, gyakorta nemtetszést váltanak ki belőlük. A férfiak nem elemzik ki a kapcsolatukat, így sokszor egyszerûen nem értik meg, hol a hiba. Amikor szembesítjük őket hiányosságaikkal, félresöprik az érveinket, és ki hibáztathatja őket?
2. A legtöbb nőt meglepi, hogy a férfinak, még ha az szereti is őt, bizonyos időszakonként el kell távolodnia tőle, mielőtt megint közelebb kerülhetne hozzá. A férfiak ösztönösen érzik ezt a kényszert. Nem döntés vagy választás kérdése - egyszerûen megtörténik. John Gray
3. A nők az esetek legnagyobb részében úgy tesznek, mintha tényleg érdekelné őket a férfi, mely jelzést a férfiak úgy értelmezik, hogy tetszenek a nőnek, ezért nem rejtegetik a valós szándékaikat. A nők azonban sokszor valójában csupán azért vesznek részt a társalgásban, mert tesztelik a férfit: szeretnék kideríteni a másik fél szándékát, hosszú távú terveit, ezért gyakran beszéltetik partnerüket, miközben ők magunk inkább a háttérbe húzódnak az udvarlási folyamat elején. Tisljár Roland
4. Az introvertált emberekre jellemző, hogy szeretnek felkészülni, és ez alól én sem vagyok kivétel. Ha előre elképzelek egy forgatókönyvet a fejemben, már látom az esetleges buktatókat, majd előállok egy lehetséges megoldással, bármilyen furcsának tûnjön is. Szeretem tudni, hogy mire számíthatok, még a legegyszerûbb dolgok esetében is.
5. A nők örök kritikája a férfiakkal szemben, hogy azok nem nyílnak meg eléggé, nem mesélnek az érzéseikről. Nos, azért nem mesélnek, mert ez a nők privilégiuma. Cseverészni, mesélni, csacsogni? Egy férfi nem nagyon szokott. Mint ahogy a legtöbb nő nem fog egy szimpla OK-val válaszolni egy üzenetre, amikor egy színes, jelzőkkel tûzdelt körmondatban is lehet. Egy csomó felesleges veszekedéstől kímélnénk meg magunkat, ha elfogadnánk, hogy a nők és férfiak másképp vannak huzalozva - egy nő keresi a kommunikációs lehetőségeket, tud is élni velük, egy férfi pedig férfiként reagál: okézza az üzenetet, és cselekszik, amikor szükség van rá.
6. A szerelemben mindig van egy nagy adag fájdalom, és annak lehetősége, hogy valaki sérülni fog. A nők mindig azzal rontják el, hogy túlságosan hamar elkezdenek tervezni, azt hiszik, ha görcsölnek és mindenáron belekapaszkodnak a férfiakba, akkor majd mellettük marad. Elég sok férfi mocskos dolgát tudom, hogy azt mondhassam, hatalmasat tévednek. Megijednek a beléjük kapaszkodó nőktől. Félnek tőlük. Elmenekülnek. Abban a pillanatban, amikor egy nő elkezd túlságosan ragaszkodni bizonyos dolgokhoz, emberekhez, pénzhez... elszúr mindent! Az élet azt a nehéz feladatot állítja elénk, hogy mindent becsüljünk meg, és ne ragaszkodjunk túlzottan semmihez sem!
7. A legtöbb nő elkötelezett az elképzelés mellett, miszerint ők átélhetik az érzelmeiket, összetörhetnek és darabokra hullhatnak, és ez egészséges. A férfiak azonban nem készülhetnek ki.
8. Jön a nő! Mindig így kezdődik! Vigyázat! Figyelem! A férfi mindent kiszámít alaposan, előrelátóan, precízen, véglegesen. És erre jön a nő! Másodpercenként százhúsz kilométeres hazugságokkal, lihegve, hadarva, szemlesütve, ájuldozva vagy mosolyogva; egyszer csak jön, és mindent halomra dönt! Aztán leül e halomra, és kipúderezi magát. És őszinte részvétét fejezi ki. Óvakodjunk a nőtől! A legegyszerûbb mindennapi fogalmak is zavarosak lesznek, ha nővel kapcsolatban akarjuk tisztázni őket. Rejtő Jenő
9. A férfiak azt hiszik, hogy bármi, amit a nő kiejt a száján, megoldásra váró probléma. Nem pedig valami homályos gondolat, amit szeretnénk megcsócsálni és megbeszélni valakivel, aztán megfeledkezni róla. A férfiak cselekedni akarnak. E. L. James
10. Az emberek inkább reagálni szeretnek valamire, nem kezdeményezni. Szeretik megvárni, míg a másik veszi fel a szemkapcsolatot, szólal meg először, hívja meg először a másikat. És ez azzal végződik, hogy mindenki ideges, és örökösen visszatérő kérdés a beszélgetések során: "Miért nem hív meg engem soha senki, miért nem ír nekem soha senki?" Henrik Fexeus