Az emberek inkább reagálni szeretnek valamire, nem kezdeményezni. Szeretik megvárni, míg a másik veszi fel a szemkapcsolatot, szólal meg először, hívja meg először a másikat. És ez azzal végződik, hogy mindenki ideges, és örökösen visszatérő kérdés a beszélgetések során: "Miért nem hív meg engem soha senki, miért nem ír nekem soha senki?"

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek többsége nem tudja értékelni a csöndet. Folyamatos beszédkényszerük van. Beszélek én is, csak jobban szeretem, ha van is valami mondanivalóm. Nicholas Sparks
2. Kevesen vannak, akiket érdekel, mit gondolnak, mit akarnak mondani mások. Többnyire csak abban a reményben képesek meghallgatni az embert, hogy aztán ők önthetik ki a szívüket. Mindenki másokra akarja rátukmálni a maga terheit. Van, aki úgy tesz, mintha figyelne, pedig csak arra vár, hogy mikor jöhet elő a maga szövegével, várja az apropót, hogy közbevághasson. Ezért is unok szinte minden beszélgetést. William Wharton
3. A legtöbb ember szeret beszélni, és nem tud figyelni a másikra. (...) Figyelni hosszan, csendesen és mélyen egy másik emberre - nehéz. Hogy ezúttal ne rólam legyen szó, hanem rólad. Hogy most ne én legyek fontos, csak te. Hogy nekem mi fáj, mi a bajom, nem lényeges. Odaadom neked a figyelmemet. Tiéd a lelkem, az időm - ez nem könnyû. Müller Péter
4. Vajon feltûnt már a nőknek, hogy a férfiak is szoktak előre tervezni? Talán azért, mert izgulnak. Nem biztosak benne, mit szólnak hozzá, ha csak odamennek és bedobják, hogy: tetszel nekem! Tetszel nekem! Tetszel nekem!
5. Csodálkozni szoktam, amikor látom, hogy egyesek időt kérnek, és azok, akiktől kérik, rendkívül könnyen adják; arra mindkét fél figyel, amire az időt kérik, magára az időre azonban egyik sem: mintha semmit sem kérnének, mintha semmit sem adnának. Játszanak azzal, ami a legdrágább, ez azonban elkerüli a figyelmüket; mivel az idő testetlen, mivel nem látható, a legértéktelenebb valaminek tartják, sőt, jóformán semmi értéke sincs előttük. Lucius Annaeus Seneca
6. Az emberek olyan veszteseket akarnak látni, akik végül győztesek lesznek. Vagy egy győztest, akiből vesztes lesz. De egy vesztest, aki vesztes marad? Az túlságosan önmagukra emlékezteti őket. Önmaguk pedig nem érdekli őket. Charles Bukowski
7. Nagy hiba a kapcsolatokban, hogy nem beszélgetnek az emberek. Nem beszélgetünk, nem merjük elmondani a dolgainkat, attól félünk, hogy akkor nem szeret a másik. Merthogy valójában nem mutatjuk meg magunkat. Egyfajta kép él rólunk a másikban, amit ő képzel rólunk, s annak a képnek öntudatlanul akarunk megfelelni. Ugyanúgy ő is próbál nekünk megfelelni. És nem tudjuk, hogy a másik mennyire emberi, nem ismerjük, mennyire esendő.
8. Az emberek általában csak magukra gondolnak. Nincs idejük arra, hogy azon rágódjanak, te mit csinálsz vagy milyen jól csinálod, mert mindenkit teljesen lefoglal a saját személyes drámája. Lehet, hogy az emberek figyelme egy pillanatra feléd fordul (ha látványosan és nyilvánosan sikerre viszel valamit vagy felsülsz valamivel), de ez a figyelem nagyon gyorsan visszaterelődik oda, ahol mindig is volt - önmagukra. Habár elsőre talán szörnyen magányos elképzelésnek tûnik, hogy nem mi vagyunk az első számú napirendi pont mások számára, ugyanakkor felszabadító is. Elizabeth M. Gilbert
9. A legtöbb ember nem azért hallgatja meg a másikat, hogy megértse őt. Azért hallgatjuk, hogy válaszolhassunk neki. Stephen R. Covey
10. Szeretjük a gyors, egyszerû megoldásokat, azokat, amelyek belátható időn belül hoznak eredményt, amelyekért semmit sem kell tennünk azok után, hogy elértük őket, amelyek ezután már változatlanul léteznek tovább. Az emberi kapcsolatok - és különösen a párkapcsolatok - azonban nem ilyenek. Nagyon nem. A kapcsolatok sokszor zavarosak, bonyolultak, nehezen érthetők.