Vajon gyávaság beismerni, hogyha fél az ember? Vajon gyávaság örülni annak, hogy él?

Kapcsolódó idézetek

1. A félelem nem a gyávaság jele. A félelem az, ami lehetővé teszi, hogy bátrak legyünk, és megadja azt a kegyet, hogy szembeszálljunk az élet adta kihívásokkal. Paulo Coelho
2. Gyáva az, aki fél, ha érezi, hogy igaz úton jár. Gaál Mózes
3. Amikor van mitől félni, akkor nem meglepő, ha az ember fél - persze ettől még mindig élhet bátran.
4. Ne szégyenkezz amiatt, hogy olykor félsz vagy szorongsz. Ez önmagában nem a bátorság hiánya és nem a gyávaság jele, lehet, hogy éppen az okosságé.
5. Nincs szégyellnivalód az életben. Csak a gyávaság szégyenletes, mellyel az ember nem tud adni vagy nem mer elfogadni érzéseket. Márai Sándor
6. A félelem nem az ördögtől való, hanem az emberi létünk alapvető és fontos tulajdonsága, amivel elindulhat a fejlődés. (...) Az egyik út: bedugom a fejem a homokba, és habzsolom, falom a külsőségeket, hogy majd a segítségükkel jobban érezzem magamat. A másik út: ki merem mondani azt, hogy gyáva vagyok kockáztatni, vagyis elfogadom, hogy a gyávaság ott lakik bennem. Csakhogy azt is tudom, hogy csak rajtam áll, hogy másként döntök-e. Csernus Imre
7. A gyáva ember akkor is fél, ha nem kell, a vakmerő meg akkor is merész, ha nem kell. Arisztotelész
8. A félelmet beismerni bátorság, ahogy a tévedést is.
9. Mindannyian félünk. Van, aki jobban, van, aki kevésbé. Bátorság kell ahhoz, hogy beismerjük.
10. Aki a félelem elől menekül a halálba, nem föltétlenül gyáva ember. (És ha gyáva is!...) Megpihenni, a bonyolult és irtózatos félreértések szövevényében elnyugodni: ennyi a halál. Márai Sándor