A gyáva ember akkor is fél, ha nem kell, a vakmerő meg akkor is merész, ha nem kell.

Kapcsolódó idézetek

1. A félénk ember a veszély előtt ijed meg, a gyáva a veszély közben, a bátor a veszély elmúlta után. Jean Paul Richter
2. Az a gyáva, aki fél és elmenekül; az, aki fél, de nem menekül el, még nem gyáva. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
3. A vakmerő és meggondolatlanul merész emberek gyávának mondják a bátor embert, a gyávák meg vakmerőnek és meggondolatlanul merésznek. Arisztotelész
4. Csak a gyáva ember lehet bátrabb a többinél. Mert éppen úgy le kell győznie a saját félelmét, mint a veszélyt. (...) A gyáva ember a legbátrabb valamennyi között, ha hiúsága arra ösztönzi, hogy bebizonyítsa bátorságát.
5. Nem az a bátor, aki nem fél. (...) Aki nem fél, az csak vakmerő, vagy meggondolatlan, vagy pedig kevés az információja a szituációról. Az a bátor, aki tudja, mi vár rá, fél, és mégis bevállalja a helyzetet, szembenéz vele, nekimegy. Ara Rauch
6. Valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét - nem pedig az, akiből hiányzik a félelem. Mark Twain
7. Vakmerő az, aki nem fél azoktól a dolgoktól sem, amelyektől kell, sem akkor nem fél, amikor kell, sem nem úgy fél, ahogyan kell. Arisztotelész
8. Aki nem fél, bolond vagy szabad. Vagy egyszerre mindkettő. Aki csak fél, még bolondabb. Darvasi László
9. A lágy retteg a keménytől, a kemény a kegyetlentől, a kegyetlen pedig a vakmerőtől.
10. A hazug védi legbátrabban az igazságát, a gyáva a bátorságát. Margaret Mitchell