"Vajon mire használom most lelkemet?" - Ezt a kérdést kell feltennem minden alkalommal, és meg kell vizsgálnom, mi megy most végbe abban a részemben, amit vezérlő értelemnek neveznek. S kinek a lelke az én lelkem? Csak nem gyermeké vagy sihederé, vagy asszonyé, vagy zsarnoké, vagy vadállaté?

Kapcsolódó idézetek

1. Azt hiszem, fogalmam sincs, hogy mit csinálok, pedig szeretném tudni. Tudatában szeretnék lenni a gondolataimnak, és annak, hogy miért pont ezeket gondolom. Tudni szeretném, hogy miért csinálom azt, amit csinálok, kézben szeretném tartani a tetteimet. Tudatában szeretnék lenni érzelmeimnek, és ki is szeretném tudni fejezni azokat. Cselekednem kell. Hosszú listákat írhatnék azokról a dolgokról, amelyeket meg kellene változtatnom magamban annak érdekében, hogy jobb emberré, jobban mûködő emberi lénnyé válhassak. Tisztában vagyok ezzel, csak azt nem tudom, hogy valósítsam meg.
2. Felvetődik a kérdés hogy minek van testünk egyáltalán, miért nem tudunk lélekként szabadon élni és kommunikálni. Bizonyára tudnánk, de akkor nem lenne mit cselekedni. A test biztosít a léleknek valamit, amit gondoznia és használnia kell.
3. Minden, ami velem történik, annak én vagyok az oka; oka és a célja is. Egy feladatom van, hogy ezt az egészet minél tisztábban lássam. Minden időpillanatomban tudjam azt, hogy mit miért teszek és annak milyen következménye van.
4. Honnan tudom én, mi lesz belőlem? - Szélsőségek, nagy álmok, nagy érzések kohója a lelkem. - De átmenet, középút nincsen benne, döggé formál majd a sorsom, szerencsét vagy szerencsétlenséget hozok-e azoknak, akiket szeretek, s a lelkem vörös szilajon fölcsapó szent lángja megéget - nem tudom. Hogy tart az élet valamiért - vakon hiszem... Boncza Berta
5. A lélek olyan, mint egy benned élő szentimentális élőlény, aki érez, és magára vállalja azokat a sértettségeket és haragokat, melyeket a külső világ okoz. Õ az, aki ha nem vagy magadnál, ha fizikailag nem vagy jelen, jelet ad, hogy élsz. Kicsi, jelentéktelen élőlény, mégis neki van a második legfontosabb feladata az agy után. Õ a "legfiatalabb jótevő", aki minden nap gondoskodik róla, hogy bírni tudd a hétköznapi élet kihívásait. Kováts Laura Rozália
6. A lélek az a részed, ami eldöntheti: a testet szolgálja vagy a szellemet, de leginkább azzal tesz jót neked, ha összhangba tudja hozni a test kívánságait az örök szellem parancsával. Berente Ági
7. Létezésem értelme az, hogy az élet kérdést tett föl nekem. Vagy fordítva: én magam vagyok a kérdés, amelyet a világhoz intéztek, és föl kell mutatnom a magam válaszát, különben csupán a világ válaszára hagyatkozhatom. Ez az a személy fölötti életfeladat, amelyet csak kínkeservesen valósíthatok meg. Carl Gustav Jung
8. Mi értelme van az emberi létnek? (...) Amióta felismertem az igazságot, nap mint nap döbbenettel tölt el, hogy a testem és az elmém a vérvonalam szolgálatában állnak. Feladatom az életben csupán egy közvetítő szerep, ami nem más, mint egy önző információcsomag folytonosságának biztosítása eleimtől az utódaim felé. Boldogkői Zsolt
9. Egyedül én vagyok felelős az életemért, a gondolataimért, a cselekedeteimért. Nem okolhatok már többé senki mást. Én irányítok, én vállalom a felelősséget. És most el kell döntenem, hogy a hátralevő napokat milyen szellemben kívánom eltölteni: a legjobbat kihozva belőlük vagy áldozatként, sajnálva magamat és az elvesztegetett lehetőségeimet.
10. Minden ember öntudattal van megátkozva, és ez megválaszolatlan kérdéseket szül. Ki vagyok én? Küzdünk, hogy értelmes kapcsolatokat létesíthessünk. Gondoskodó barátok vagyunk, szerető apák, odaadó anyák, védendő gyermekek. Harcolunk és szeretünk, és reménykedünk abban, hogy talán együtt képesek leszünk megérteni szerepünket az univerzumban. Ám a végén mégis egyedül cipeljük terhünket. Minden embernek egyedül kell megválaszolnia a kérdést: ki vagyok én? Mit jelent egyáltalán az élet, és az idő végtelenségében mi az én szerepem?