Valahányszor gyalogos ember szembetalálkozik a fővárosi úton a suhanó automobillal, (...) a közvélemény mindig megköveteli, hogy a gyalogos ember legyen az okosabbik. (...) Itt tehát a kocsin járóknak jog adatott arra, hogy sohase legyenek ők az okosabbak. Ezt a jogot nem szentesítették, de mégis megvan, és az elgázoltak évi statisztikája szerez tekintélyt neki.

Kapcsolódó idézetek

1. Az öregség sosem volt garancia az okosságra, ugye, tudod? Igazából gyakran éppen ellenkezőleg. Mondhatni, ránk ragadnak szabályok és igazságok, mert nem vagyunk elég okosak ahhoz, hogy felfogjuk, valójában minden nap azért létezik, hogy valamivel kíváncsibbak legyünk, jobban odafigyeljünk másokra, több ember hátát veregessük meg a buszon, ha érted, mire gondolok. Linn Skaber
2. Az ember életében gyakran kerül nehéz helyzetbe, de kiúttalanba soha. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a kiút mindig az általunk kívánt irányba mutat (...). Emberi jogunk mindazonáltal az, hogy éppen a kívánatos irányban keressük a kiutat.
3. Az okos emberek soha nem bölcsek, túl izgatottak ehhez, mintegy állandóan megrészegednek okosságuktól; de a bölcsek mindig okosak is, s ugyanakkor többek ezeknél, mert nem akarnak bizonyítani semmit. Az okosak társaságát kerüld, mert felizgatnak és végül megsértenek. A bölcsek társaságát keresd. Az okosakkal lehet beszélni. A bölcsekkel lehet hallgatni. Márai Sándor
4. Valahányszor törődött, idős emberrel, gyerekes anyával, mankós rokkanttal vagy nehéz csomagot cipelő emberrel, gyászruhás családdal találkozol, adj nekik utat tisztelettel. Mert tisztelnünk kell az öregséget, a nyomorúságot, az anyai szeretetet, a betegséget, a munkát, a halált. Valahányszor azt látod, hogy egy gyereket mindjárt elüt egy kocsi, rántsd el; ha felnőtt, figyelmeztesd. Ha árván sírdogáló gyereket látsz, kérdezd meg, mi baja, ha egy öregember elejti a botját, vedd fel. Ha két gyerek összekap, válaszd szét őket, ha férfiak civakodnak, menj tovább, nem kell semmiféle kegyetlen jelenetnél ott lenni. És amikor két rendőr közt megkötözött embert látsz, ne állj a kíméletlenül kíváncsiskodó tömeg közé: lehet, hogy ártatlan. És hagyd abba a beszélgetést, nevetgélést, ha betegkocsit tolnak el előtted, vagy halottas menetet látsz - lehet, hogy holnap a te házadból kanyarodik ki. Tisztelettel nézz a párosával vonuló intézeti gyerekekre: a vakokra, a némákra, az angolkórosokra, az árvákra, az elhagyott gyerekekre, gondolj arra, hogy a szerencsétlenség és az emberi könyörület megy előtted. Ha visszataszítóan vagy nevetségesen torz ember jön feléd, tégy úgy, mintha nem látnád. Oltsd el, ha égő gyufát látsz valahol, emberéletbe kerülhet. Válaszolj udvariasan, ha az utat tudakolják tőled. Ne nevess ki senkit, ne szaladj, ha nem feltétlenül kell, ne bámészkodj. Tiszteld az utcát. Egy népet mindig arról ítélnek meg, hogy miként viselkedik az utcán. Edmondo De Amicis
5. A világ majdnem kizárólag két (...) fajta emberből áll (...); először olyanokból, kik okosabbaknak tartják magukat, mint amilyenek, s azért elhamarkodva ítélnek, s nem bírnak elég türelemmel, hogy rendszeresen gondolkodhassanak; ezek, ha egyszer eszükbe jutna kételkedéssel illetni az elfogadott alapelveket, s letérni a közönséges útról, sohasem maradhatnának azon az ösvényen, melyen egyenesebben juthatunk előre, s egész életükön át eltévedve bolyonganának; azután olyanokból, kikben elég ész és szerénység van, hogy átlássák, hogy ők kevésbé képesek az igazságnak a tévedéstől való megkülönböztetésére, mint mások, kiktől tanulhatnak; ezeknek azután be is kell érniök avval, hogy inkább e mások véleményeit követik, mintsem hogy maguk jobbakat keressenek. René Descartes
6. A legtöbb út valahogy ismerősnek tûnik. De voltaképp nem is az a rendeltetésünk, hogy ismerjük az utakat. Épp az a rendeltetésünk, hogy ne ismerjük őket. Nem azért születünk, hogy válaszokra leljünk, hanem hogy kérdéseket tegyünk fel. Az ember úgyszólván valami örökös sötétben tapogatózik, és csak ha nagyon szerencsés, akkor pillant meg néha egy-egy felvillanó fénysugárt. És csak nagy merészség vagy kitartás vagy ostobaság, avagy leginkább mindezek árán hagyhat olykor maga is egy-egy jelet! Robert Seethaler
7. Mindig az erősebbnek van igaza. És ebben az esetben, paradox módon, a gyávák a bátrabbak, és ők tudják keresztülvinni az elképzeléseiket. Paulo Coelho
8. Teljesen véletlenül találkozunk valakivel az utunkon, mint a járókelőkkel a parkban vagy az utcán, és általában csak egy pillantást váltunk, de ez néha egy életre szól. Nem tudom, miért van ez így, ki és miért keresztezi az utunkat. És két útból miért lesz hirtelen egy. Hogy lehet az, hogy két ember, akik addig nem is ismerték egymást, egyszer csak úgy dönt, hogy együtt megy tovább ezen az úton.
9. A sokadalomban semmi sem múlik azon, hogy ismerjük az embereket, hanem hogy adott pillanatban okosabbak legyünk azoknál, kik előttünk állnak. Bizonyság erre minden vásár és vásári kikiáltó. Johann Wolfgang von Goethe
10. Természetesen az ember ostoba (...). Az ostoba embereket meg rajtakapják, mindegy, mit csinálnak. De meglehetősen szép számmal vannak olyanok is, akik egyáltalán nem ostobák, és - hacsak nem rendelkeznek szigorú erkölcsi normákkal - félve gondolok arra, miket forgathatnak a fejükben. Agatha Christie