Valahol messze, messze a látható események előtt kezdődik a háború; természetesen az emberek lelkében kezdődik, s mire hadszíntér lesz belőle, halottakkal és ágyúkkal, füstölgő házromokkal, addig az emberek lélekben már belenyugodtak.

Kapcsolódó idézetek

1. A háború úgy kezdődik, hogy az emberek, mindenütt a világon, szobákban ülnek, napi gondjaikról, becsvágyaikról beszélnek, s aztán egyszerre kiejti valaki ezt a szót: "háború" - s akkor nem hallgatnak el, nem merednek maguk elé szótlan iszonyattal, hanem minden hangnemben, természetes hangsúlyozással felelik: "háború" - s arról beszélnek, lehetséges-e, s mikor, s milyen mértékben? Így kezdődik. Márai Sándor
2. A háborúban az ember imádkozik a holtak lelki üdvéért, és máris továbblovagol, mert a látóhatár mögött újabb csata várja. Robert Jordan
3. A háború az háború, és meghal benne, akinek meg kell halnia. Az ember sorsa előre megíratott, legyen az illető örömre vagy szenvedésre kárhoztatva. Pablo Escobar
4. A háborúnak nincs vége akkor, amikor elhallgatnak a fegyverek. Beköltözik az emberek lelkébe, ahol a megtörténtet nem lehet meg nem történtté tenni. Szvetlana Alekszijevics
5. Így kezdődnek a háborúk. Az egyik oldal elkezdi körülbástyázni magát, mire a másik félni kezd, és szintén védekezésbe fog. Míg már azt sem tudják, támadni akartak-e eredetileg, vagy védekezni. Aztán pedig kitör a lövöldözés. Fredrik Backman
6. A háború lelkileg is képes megölni az embert, és az ilyenfajta halál sokkal rosszabb, mert ha túléli, élete végéig szenved a traumától. A halál gyors, tiszta, lezárja azonnal az életet, de a lelki halál teljesen más.
7. A háború után is van élet. Amely észrevétlenül háború előttivé változik. Amikor a következő háború ott izzik a folyamatos mozgósításban és a szükségállapotokban.
8. A háború először a remény, hogy utána jobb lesz; aztán az elvárás, hogy a másiknak rosszabb lesz; aztán az elégedettség, hogy tényleg nem lett jobb neki; s végül a meglepődés, hogy mindenkinek rosszabb lett. Karl Kraus
9. A háború más távlatot ad a dolgoknak, eltorzítja a valóságot. Minden mulandónak, pillanatnyinak tûnik.
10. A háború a távoli hegyek közt cikázó villámnak tûnt, olyannak, amelyik hol délen, hol nyugaton, hol északon villan fel, hol pedig körös-körül mindenütt. A harcok híre mint mennydörgés hasított a fülünkbe. Napról napra fenyegetőbbé vált a légkör. A háború egyre közeledett, akár akartuk, akár nem. Celia Rees